A zsoltárok könyve 42

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA TINTORI
1 A karvezetőnek. Maszkíl, Kóré fiaitól.	1 (Salmo di David). Sii mio giudice, o Dio, prendi a cuore la mia causa contro gente profana; liberami dall'uomo iniquo ed ingannatore.
2 Amint a szarvas kívánkozik a forrás vizéhez, úgy kívánkozik lelkem tehozzád, Istenem!	2 Tu sei la mia forza. Perchè mi respingi? Perchè debbo andare mesto, mentre mi affligge il nemico?
3 Szomjazza lelkem az erős, élő Istent: mikor jutok oda, hogy Isten színe előtt megjelenjek?	3 Irraggia la tua luce, la tua verità: esse mi guidino e mi accompagnino al tuo santo monte, ai tuoi Tabernacoli.
4 Éjjel-nappal könnyem a kenyerem, hiszen napról-napra azt mondják nekem: »Hol van a te Istened?«	4 Allora mi accosterò all'altare di Dio, al Dio che allieta la mia giovinezza, e ti loderò sulla cetra, o Dio, o Dio mio.
5 Kiöntöm lelkemet és arra emlékezem, hogyan vonultam a csodás hajlék helyére, az Isten házához hangos ujjongással és hálaadással, az ünneplő sokasággal.	5 Ma tu perchè sei triste, anima mia? Perchè, ti turbi? Spera in Dio, chè mi sarà dato di lodarlo ancora, la mia salute, il mio Dio.
6 Miért vagy szomorú, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert fogom még áldani őt, arcom üdvösségét, az én Istenemet!
7 Lelkem elcsüggedt bennem, azért rád gondolok a Jordán és a Hermon földjéről, a Miszár hegyéről.
8 Örvény örvényt hív elő, amíg harsognak zuhatagjaid: mind áthaladnak rajtam árjaid és hullámaid.
9 Nappal kegyességét küldi nekem az Úr, s éjjel neki szól énekem: imádkozom éltem Istenéhez.
10 Ezt mondom Istennek: »Oltalmazóm, miért feledkezel meg rólam? Miért kell szomorúan járnom-kelnem, miközben sanyargat engem ellenségem?«
11 Amíg csontjaimat törve, gyaláznak elnyomóim, és napról-napra azt mondják nekem: »Hol van a te Istened?«
12 Miért vagy szomorú, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert fogom még áldani őt, arcom üdvösségét, az én Istenemet!