A zsoltárok könyve 144

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LA SACRA BIBBIA
1 Dávidtól. Áldott az Úr, az én segítségem, aki kezemet harcra tanítja, ujjaimat viadalra.	1 Di Davide. Benedetto il Signore, mia roccia, che addestra le mie mani alla guerra, le mie dita alla battaglia!
2 Ő az én irgalmam és erősségem, oltalmam és szabadítóm, pajzsom, akiben remélek, védelmezőm és reménységem, ő veti alám népemet.	2 Mia grazia e mia fortezza, mia roccia e mio scampo, mio scudo, sotto il quale mi rifugio, colui che soggioga a me i popoli.
3 Uram, mi az ember, hogy figyelembe veszed, s az emberfia, hogy tekintettel vagy rá?	3 Signore, che cos'è l'uomo che tu te ne curi, un figlio d'uomo, che tu te ne dia pensiero?
4 Olyan az ember, mint a lehelet, napjai elenyésznek mint az árnyék.	4 L'uomo è simile a un soffio, i suoi giorni, come ombra che svanisce.
5 Uram, hajlítsd le egeidet és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!	5 Signore, piega i tuoi cieli e scendi, tocca i monti ed essi emetteranno fumo.
6 Ragyogtass villámokat és szórd szerteszét, küldd el nyilaidat és zavard össze őket.	6 Manda fulmini e li disperderai, invia le tue saette e li sconvolgerai.
7 Nyújtsd le a magasból kezed, ragadj ki, ments ki a nagy vizekből, az idegenek kezéből,	7 Stendi le mani dall'alto: scampami e salvami dalle acque profonde, dal potere di gente straniera,
8 akiknek szája hiúságot beszél, jobbjuk pedig a hazugság jobbja!	8 la cui bocca parla con menzogna, la cui destra è piena di falsità.
9 Isten, új éneket énekelek neked, tízhúrú hárfán zsoltárt zengek neked.	9 O Dio, ti canterò un canto nuovo, con l'arpa a dieci corde a te inneggerò,
10 Aki győzelmet adsz a királyoknak, és megmented szolgádat, Dávidot a gonosz kardjától.	10 a te che desti vittorie ai re, che scampasti Davide tuo servo.
11 Ragadj ki és ments ki az idegenek kezéből, akiknek hiúságot beszél szája, jobbjuk pedig a hazugság jobbja.	11 Scampami dalla spada funesta e liberami dal potere di gente straniera, la cui bocca parla con menzogna, la cui destra è piena di falsità.
12 Fiaink olyanok ifjúságukban, mint a növekvő hajtás, ifjúságtól duzzadók; Leányaink mint a templom sarokkövei, díszesek, mint a műves oszlopok.	12 I nostri figli siano come piante ben cresciute nella loro giovinezza; le nostre figlie come le colonne angolari ben scolpite per la costruzione d'un palazzo.
13 Raktáraink tele vannak, bővelkednek minden jóban; Juhaink termékenyek, megszámlálhatatlanok mezőinken,	13 Siano pieni i nostri granai, ricolmi di ogni genere di viveri; si riproducano i nostri greggi a migliaia, a miriadi nelle nostre campagne.
14 Marháink kövérek. Kőfalainkon nincs rés, sem átjárás, utcáinkon jajgatás nem hangzik.	14 Siano carichi i nostri buoi; nessuna breccia, nessuna incursione, non un gemito vi sia nelle nostre piazze.
15 Boldog az a nép, amelynek így megy dolga, boldog az a nép, amelynek az Úr az Istene!	15 Beato il popolo che possiede queste cose: beato il popolo il cui Dio è il Signore!