A zsoltárok könyve 141

¹ Dávid zsoltára. Uram, hozzád kiáltok, siess hozzám, figyelj szavamra, amikor hozzád kiáltok!

² Szálljon illatáldozatként színed elé imádságom, és kezem fölemelése legyen olyan, mint az esti áldozat.

³ Tégy Uram lakatot a számra, ajkam ajtajára reteszt.

⁴ Ne engedd, hogy szívem gonosz szavakra hajoljon, bűnös mesterkedésekre, a gonoszat cselekvőkkel együtt; Részem se legyen abban, amit ők szeretnek.

⁵ Ám feddjen meg irgalomból az igaz és korholjon engem; De a bűnös olaja ne kenje meg a fejem, mert gonoszságuk ellen imádkozom.

⁶ Ha majd bíráik kemény kézbe kerülnek, meghallják szavaimat, mert azok hathatósak.

⁷ Mint a földből kiszántott és széthasított rögök, úgy hullanak csontjaik az alvilág torkába.

⁸ Uram, Uram, a szemem rád tekint, tebenned remélek, ne vedd el életem!

⁹ Őrizz meg engem a tőrtől, amit nekem vetettek, a gonosztevők kelepcéitől!

¹⁰ A bűnösök a saját hálójukba esnek, de én átmegyek rajta!