A zsoltárok könyve 140

¹ A karvezetőnek. Dávid zsoltára.

² Ments meg engem, Uram, a gonosz embertől, szabadíts meg az erőszakos embertől.

³ Akik gonoszságot terveznek szívükben, és egész nap háborúságot keltenek.

⁴ Nyelvüket élesítik, mint a kígyók, vipera mérge van a nyelvük alatt.

⁵ Óvj meg, Uram, a bűnös kezétől, szabadíts meg az erőszakos embertől, akik lépteimnek gáncsot vetnek.

⁶ Tőrt vetnek nekem titkon a kevélyek, kötelekből hálót feszítenek elém, kelepcét állítanak elém az út mentén.

⁷ Mondom az Úrnak: »Te vagy az én Istenem, hallgasd meg, Uram, hangos könyörgésemet.«

⁸ Uram, Uram, erős segítségem, takard be fejemet a harc napján.

⁹ Ne add meg, Uram, amit a gonosz kíván, ne hagyd beteljesülni terveit.

¹⁰ Fölemelik körülöttem fejüket, borítsa el őket önnön ajkuk gonoszsága!

¹¹ Hulljon rájuk izzó parázs, vesd őket a mélységbe, hogy föl ne keljenek.

¹² Ne legyen maradása az országban a szájhősnek, gonoszsága ragadja veszedelembe az erőszakost.

¹³ Tudom, hogy az Úr jogot szolgáltat a szűkölködőknek és igazságot a szegényeknek.

¹⁴ Áldják majd nevedet az igazak, és színed előtt laknak az egyenes lelkűek.