A zsoltárok könyve 129

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS
1 Zarándok-ének. Gyakran támadtak ellenem ifjúkorom óta, – vallja meg most Izrael, –	1 Canto de peregrinación. ¡Cuánto me han asediado desde mi juventud –que lo diga Israel–,
2 gyakran támadtak ellenem ifjúkorom óta, mégsem bírtak velem!	2 cuánto me han asediado desde mi juventud, pero no pudieron contra mí!
3 Hátamon szántottak mint szántóvetők, hosszú barázdákat hasítottak,	3 Clavaron un arado en mis espaldas y abrieron largos surcos,
4 de igazságos az Úr: nyakát szegte a bűnösöknek.	4 Pero el Señor, que es justo, rompió el yugo de los impíos.
5 Jöjjenek zavarba mind és szégyenüljenek meg, mindazok, akik gyűlölik Siont.	5 ¡Retrocedan llenos de vergüenza todos los que aborrecen a Sión:
6 Olyanok legyenek, mint a fű a háztetőn, amely elszárad, még mielőtt kitépik,	6 Sean como la hierba de los techos, que se seca antes de ser arrancada!
7 amellyel az arató nem tölti meg kezét, sem ölét a marokszedő,	7 Con ella, el segador no llena su mano, ni cubre su pecho el que ata las gavillas.
8 amely miatt nem mondják az arra járók: »Az Úr áldása legyen rajtatok, megáldunk titeket az Úr nevében!«	8 Y nadie comenta al pasar: «El Señor los ha bendecido». Descienda sobre ustedes nuestra bendición, en el nombre del Señor.