A zsoltárok könyve 127

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS
1 Zarándok-ének. Salamontól. Ha nem az Úr építi a házat, építői hiába dolgoznak rajta. Ha nem az Úr őrzi a várost, őre hasztalan virraszt felette.	1 Canto de peregrinación. De Salomón. Si el Señor no edifica la casa, en vano trabajan los albañiles; si el Señor no custodia la ciudad en vano vigila el centinela.
2 Hiábavaló hajnal előtt kelnetek, és késnetek a lefekvéssel, akik a fáradság kenyerét eszitek, hiszen ő álmában is megad mindent annak, akit kedvel.	2 Es inútil que ustedes madruguen; es inútil que velen hasta muy tarde y se desvivan por ganar el pan: ¡Dios lo da a sus amigos mientras duermen!
3 Íme a gyermek örökség az Úrtól, a méh gyümölcse jutalom.	3 Los hijos son un regalo del Señor, el fruto del vientre es una recompensa;
4 Mint a nyilak a hős kezében, olyanok az ifjúkorban nyert fiak.	4 como flechas en la mano de un guerrero son los hijos de la juventud.
5 Boldog az az ember, aki megtölti velük tegzét! Nem éri szégyen, ha ellenségeivel beszél a kapuban.	5 ¡Feliz el hombre que llena con ellos su aljaba! No será humillado al discutir con sus enemigos en la puerta de la ciudad.