A zsoltárok könyve 12

¹ A karvezetőnek. Nyolcadra. Dávid zsoltára.

² Segíts meg, Uram, mert pusztulnak a szentek, az emberek fiai között a hűséges megfogyatkozott.

³ Hiábavalóságot mond mindenki a felebarátjának, álnok szájjal, kétszínűen beszélnek.

⁴ Pusztítson el az Úr minden álnok szájat, és kevélyen beszélő nyelvet!

⁵ Akik így szólnak: »Nyelvünkkel diadalmaskodunk, velünk van a mi szánk: ki lesz rajtunk úrrá?«

⁶ »A szűkölködők nyomora és a szegények sóhaja miatt fölkelek – mondja az Úr –, és megszabadítom a megvetettet.«

⁷ Az Úr szava tiszta szó, tűzben megpróbált ezüst, salaktól elválasztva, hétszeresen megtisztítva.

⁸ Uram, te megőrzöl és megoltalmazol minket, e nemzedéktől mindörökre.

⁹ körös-körül istentelenek járnak, mert a szennyet magasztalják fel az emberek fiai.