A zsoltárok könyve 11

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS
1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Az Úrban bízom én. Hogyan mondhatjátok nekem: »Menekülj a hegyekbe, mint a veréb!	1 Del maestro de coro. De David. Yo tengo mi refugio en el Señor, ¿Cómo pueden decirme entonces: «Escapa a la montaña como un pájaro,
2 Mert íme a bűnösök kifeszítették az íjat, a húrra illesztették nyilaikat, hogy lenyilazzák a sötétben az egyenes szívűeket.	2 porque los malvados tienden su arco y ajustan sus flechas a la cuerda, para disparar desde la penumbra contra los rectos de corazón?
3 Ha semmibe sem veszik végzéseidet, mit tehet akkor az igaz?«	3 Cuando ceden los cimientos, ¿qué puede hacer el justo?»
4 Szent templomában van az Úr, áll az egekben az Úr trónusa. A szegényre tekint a szeme, az emberek fiait vizsgálja pillantása.	4 Pero el Señor está en su santo Templo, el Señor tiene su trono en el cielo. Sus ojos observan el mundo, sus pupilas examinan a los hombres:
5 Megvizsgálja az Úr az igazat s az istentelent; Saját lelkét gyűlöli, aki szereti a gonoszságot.	5 el Señor examina al justo y al culpable, y odia al que ama la violencia.
6 Parazsat és kénkövet hullat a bűnösökre, és szélvihar lesz kelyhük osztályrésze.	6 Que él haga llover brasas y azufre sobre los impíos, y les toque en suerte un viento abrasador.
7 Mert igaz az Úr s az igazságot kedveli, az igazak láthatják majd arcát.	7 Porque el Señor es justo y ama la justicia, y los son rectos verán su rostro.