Jób könyve 7

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NEW JERUSALEM
1 Katonasor az ember élete a földön, és napjai olyanok, mint a napszámos napjai:	1 Is not human life on earth just conscript service? Do we not live a hireling's life?
2 kívánkozik árnyék után, mint a szolga, és várja munkája végét, mint a napszámos.	2 Like a slave, sighing for the shade, or a hireling with no thought but for his wages,
3 Nekem is kárba veszett hónapok jutottak részemül, és keserves éjjeleket számlálok magamnak.	3 I have months of futility assigned to me, nights of suffering to be my lot.
4 Ha lefekszem, kérdem: Mikor kelek újra? Majd várom az estét, és mire beáll a szürkület, jóllakom kínnal.	4 Lying in bed I wonder, 'When wil it be day?' No sooner up than, 'When wil evening come?' And crazythoughts obsess me til twilight fal s.
5 Rothadásba, por szennyébe öltözik a testem, bőröm elszárad és összezsugorodik.	5 Vermin and loathsome scabs cover my body; my skin is cracked and oozes pus.
6 Napjaim gyorsabban szaladnak, mint a takács vetélője, és remény nélkül eltűnnek.	6 Swifter than a weaver's shuttle my days have passed, and vanished, leaving no hope behind.
7 Emlékezzél meg, hogy életem már csak lehelet, és szemem nem lát többé boldogságot.	7 Remember that my life is but a breath, and that my eyes will never again see joy.
8 Nem lát engem többé ember szeme; mire rám veted szemedet, már nem vagyok.	8 The eye that once saw me wil look on me no more, your eyes wil turn my way, and I shal not be there.
9 Amint a felhő elenyészik, elmegy, úgy nem jön fel többé, aki alászállt az alvilágba;	9 A cloud dissolves and is gone, so no one who goes down to Sheol ever comes up again,
10 nem tér már vissza házába, és otthona nem látja többé viszont.	10 ever comes home again, and his house knows that person no more.
11 Ezért én sem türtőztetem számat, szólok lelkem gyötrelmében, panaszkodom lelkem keservében:	11 That is why I cannot keep quiet: in my anguish of spirit I shal speak, in my bitterness of soul I shalcomplain.
12 óceán vagyok-e vagy szörnyeteg, hogy börtönbe vetsz engem?	12 Am I the Sea, or some sea monster, that you should keep me under guard?
13 Ha gondolom: Majd megvigasztal fekvőhelyem, könnyebbségem lesz, ha elmerengek ágyamon,	13 If I say, 'My bed wil comfort me, my couch wil lighten my complaints,'
14 akkor álmokkal rettegtetsz és rémlátással rémítesz,	14 you then frighten me with dreams and terrify me with visions,
15 úgyhogy inkább megfulladást áhít a lelkem, és halál után epednek csontjaim.	15 so that strangling would seem welcome in comparison, yes, death preferable to what I suffer.
16 Undorodom! Nem kívánok tovább élni! Kímélj meg, hisz merő semmi az életem!	16 I am wasting away, my life is not unending; leave me then, for my days are but a breath.
17 Mi is az ember, hogy nagyra tartod, és érdemesnek látod vele törődni,	17 What are human beings that you should take them so seriously, subjecting them to your scrutiny,
18 minden reggel meglátogatod, és minduntalan próbára teszed?	18 that morning after morning you should examine them and at every instant test them?
19 Még meddig tart, hogy nem kímélsz, és nem engeded, hogy nyugodtan nyelhessem le nyálamat?	19 Wil you never take your eyes off me long enough for me to swal ow my spittle?
20 Vétkeztem? Mit tettem ezzel neked, óh emberek Őre! Miért tettél céltábládnak, hogy terhe lettem önmagamnak?	20 Suppose I have sinned, what have I done to you, you tireless watcher of humanity? Why do youchoose me as your target? Why should I be a burden to you?
21 Miért nem törlöd el a vétkemet, és miért nem veszed el a bűnömet? Lám – most a porba térek megnyugodni, és ha holnap keresel, már nem leszek!«	21 Can you not tolerate my sin, not overlook my fault? For soon I shal be lying in the dust, you wil lookfor me and I shal be no more.