Jób könyve 7

KÁLDI-NEOVULGÁTA	JERUSALEM
1 Katonasor az ember élete a földön, és napjai olyanok, mint a napszámos napjai:	1 N'est-ce pas un temps de service qu'accomplit l'homme sur terre, n'y mène-t-il pas la vie d'unmercenaire?
2 kívánkozik árnyék után, mint a szolga, és várja munkája végét, mint a napszámos.	2 Tel l'esclave soupirant après l'ombre ou l'ouvrier tendu vers son salaire,
3 Nekem is kárba veszett hónapok jutottak részemül, és keserves éjjeleket számlálok magamnak.	3 j'ai en partage des mois de déception, à mon compte des nuits de souffrance.
4 Ha lefekszem, kérdem: Mikor kelek újra? Majd várom az estét, és mire beáll a szürkület, jóllakom kínnal.	4 Etendu sur ma couche, je me dis: "A quand le jour?" Sitôt levé: "Quand serai-je au soir?" Et des penséesfolles m'obsèdent jusqu'au crépuscule.
5 Rothadásba, por szennyébe öltözik a testem, bőröm elszárad és összezsugorodik.	5 Vermine et croûtes terreuses couvrent ma chair, ma peau gerce et suppure.
6 Napjaim gyorsabban szaladnak, mint a takács vetélője, és remény nélkül eltűnnek.	6 Mes jours ont couru plus vite que la navette et disparu sans espoir.
7 Emlékezzél meg, hogy életem már csak lehelet, és szemem nem lát többé boldogságot.	7 Souviens-toi que ma vie n'est qu'un souffle, que mes yeux ne reverront plus le bonheur!
8 Nem lát engem többé ember szeme; mire rám veted szemedet, már nem vagyok.	8 Désormais je serai invisible à tout regard, tes yeux seront sur moi et j'aurai disparu.
9 Amint a felhő elenyészik, elmegy, úgy nem jön fel többé, aki alászállt az alvilágba;	9 Comme la nuée se dissipe et passe, qui descend au shéol n'en remonte pas.
10 nem tér már vissza házába, és otthona nem látja többé viszont.	10 Il ne revient pas habiter sa maison et sa demeure ne le connaît plus.
11 Ezért én sem türtőztetem számat, szólok lelkem gyötrelmében, panaszkodom lelkem keservében:	11 Et c'est pourquoi je ne puis me taire, je parlerai dans l'angoisse de mon esprit, je me plaindrai dansl'amertume de mon âme.
12 óceán vagyok-e vagy szörnyeteg, hogy börtönbe vetsz engem?	12 Suis-je la Mer, moi, ou le monstre marin, pour poster une garde contre moi?
13 Ha gondolom: Majd megvigasztal fekvőhelyem, könnyebbségem lesz, ha elmerengek ágyamon,	13 Si je dis: "Mon lit me soulagera, ma couche atténuera ma plainte",
14 akkor álmokkal rettegtetsz és rémlátással rémítesz,	14 alors tu m'effraies par des songes, tu m'épouvantes par des visions.
15 úgyhogy inkább megfulladást áhít a lelkem, és halál után epednek csontjaim.	15 Ah! je voudrais être étranglé: la mort plutôt que mes douleurs.
16 Undorodom! Nem kívánok tovább élni! Kímélj meg, hisz merő semmi az életem!	16 Je me consume, je ne vivrai pas toujours; aussi, laisse-moi, mes jours ne sont qu'un souffle!
17 Mi is az ember, hogy nagyra tartod, és érdemesnek látod vele törődni,	17 Qu'est-ce donc que l'homme pour en faire si grand cas, pour fixer sur lui ton attention,
18 minden reggel meglátogatod, és minduntalan próbára teszed?	18 pour l'inspecter chaque matin, pour le scruter à tout instant?
19 Még meddig tart, hogy nem kímélsz, és nem engeded, hogy nyugodtan nyelhessem le nyálamat?	19 Cesseras-tu enfin de me regarder, pour me laisser le temps d'avaler ma salive?
20 Vétkeztem? Mit tettem ezzel neked, óh emberek Őre! Miért tettél céltábládnak, hogy terhe lettem önmagamnak?	20 Si j'ai péché, que t'ai-je fait, à toi, l'observateur attentif de l'homme? Pourquoi m'as-tu pris pour cible,pourquoi te suis-je à charge?
21 Miért nem törlöd el a vétkemet, és miért nem veszed el a bűnömet? Lám – most a porba térek megnyugodni, és ha holnap keresel, már nem leszek!«	21 Ne peux-tu tolérer mon offense, passer sur ma faute? Car bientôt je serai couché dans la poussière, tume chercheras, et je ne serai plus.