Jób könyve 6

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS
1 Jób pedig ezekkel a szavakkal válaszolt:	1 Job respondió, diciendo:
2 »Bár mérlegre vetnék haragot érdemlő vétkeimet és a nyomorúságot, melyet szenvedek,	2 ¡Ah, si pudiera pesarse mi dolor y se pusiera en la balanza toda mi desgracia!
3 akkor, mint a tenger fövenye, ez bizonyulna nehezebbnek; ezért vannak tele szavaim keserűséggel!	3 Ahora pesarían más que la arena del mar, ¡por eso digo tantos desatinos!
4 Mert belém fúródtak az Úr nyilai, és mérgük felissza lelkemet; az Úr rémítései hadakoznak ellenem.	4 Las flechas del Todopoderoso están clavadas en mí y mi espíritu absorbe su veneno; los terrores de Dios están enfilados contra mí.
5 Ordít-e a vadszamár, ha füve van? Vagy bőg-e az ökör, ha teli jászol előtt áll?	5 ¿Rebuzna el asno salvaje sobre la hierba verde o muge el toro junto a su forraje?
6 És lehet-e enni ízetlent, ami nincsen megsózva, vagy enni jóízűen azt, ami megízlelve halált okoz?	6 ¿Se come sin sal un alimento insípido o tiene sabor la clara de huevo?
7 Amit azelőtt illetni sem akartam, nyomorúságomban az lett most ételem!	7 Lo que yo me resistía incluso a tocar es mi alimento en la enfermedad.
8 Bárcsak jönne, amit kértem, és megadná Isten, amit remélek,	8 ¡Si al menor se cumpliera mi pedido y Dios me concediera lo que espero!
9 és tetszenék neki, hogy összezúzzon, felemelje kezét és végezzen velem!	9 ¡Si Dios se decidiera a aplastarme, si soltara su mano y me partiera en dos!
10 Akkor még az lenne vigaszom, hogy bár kínnal sújt és meg nem kímél, mégsem ellenkezem a Szent szavaival.	10 Entonces tendría de qué consolarme y saltaría de gozo en mi implacable tormento, por no haber renegado de las palabras del Santo.
11 Mi az én erőm, hogy kitartsak? És mi a végem, hogy türelmesen várjak?	11 ¿Qué fuerza tengo para poder esperar? ¿Cuál es mi fin para soportar con paciencia?
12 Talán a kövek erőssége az én erőm? Talán ércből van a testem?	12 ¿Tengo acaso la resistencia de las piedras o es de bronce mi carne?
13 Íme: nincsen magamban segítségem, s az enyéim is messze eltávoztak tőlem.	13 No, no encuentro ninguna ayuda dentro de mí mismo y se me han agotado los recursos.
14 Aki megvonja barátjától a könyörületet, elhagyja az Úr félelmét.	14 Bien merece la lealtad de su amigo el hombre deshecho que ha perdido el temor a Dios.
15 Testvéreim cserben hagynak, mint a patakok, amelyek hirtelen kiöntenek medrükből;	15 Pero mis hermanos me han traicionado como un torrente, como el cauce de los torrentes pasajeros,
16 zavarosak a jégtől, ömlik beléjük a hólé;	16 que corren turbios durante el deshielo, arrastrando la nieve derretida.
17 hőség idején azonban véget érnek, s amint felmelegszik, elapadnak medrükben;	17 Al llegar el verano, se evaporan; con el calor, se extinguen en su propio lecho.
18 tétován kanyarog folyásuk útja, felszállnak az űrbe és eltűnnek.	18 Las caravanas desvían su trayecto, se internan en el desierto y perecen.
19 Keresik őket Tema karavánjai, bizakodnak bennük Sába vándor menetei,	19 Las caravanas de Temá vuelven los ojos hacia ellos, los viajantes de Sabá esperan encontrarlos.
20 de szégyent vallanak bizakodásukkal, elmennek hozzájuk s kudarcot vallanak.	20 Pero se avergüenzan de haber esperado, llegan hasta allí, y quedan defraudados.
21 Ti is most ilyenek vagytok hozzám: lám visszariadtatok, látva csapásomat!	21 Así son ahora ustedes para mí: ven algo horrible, y se llenan de espanto.
22 Vajon mondtam-e: Hozzatok nekem valamit! Adjatok nekem vagyonotokból!?	22 Yo nunca les dije: «Denme algo, regálenme una parte de sus bienes,
23 Vagy: Mentsetek ki az ellenség kezéből! A zsarolók kezéből váltsatok ki engem!?	23 líbrenme del poder del enemigo, rescátenme de las manos de los violentos».
24 Csak oktassatok, majd én hallgatok; ha netán tévedtem, adjátok tudtomra!	24 Instrúyanme, y yo me callaré; háganme entender dónde está mi error,
25 Miért gáncsoltok őszinte beszédet, holott közületek nincs, aki ellenem tanúskodni tudna?	25 ¿Acaso son hirientes las palabras rectas? Pero ¿qué se arregla con los reproches de ustedes?
26 Csak korholás végett gondoltok ki beszédeket, s a szavakat szélnek bocsátjátok;	26 ¿O pretenden arreglarlo todo con reproches, mientras echan al viento las palabras de un desesperado?
27 rátámadtok az árvára, és barátotokat kiforgatni igyekeztek.	27 ¡Ustedes echarían suertes sobre un huérfano y traficarían con su propio amigo!
28 De végezzétek csak el, amit kezdtetek, hallgassatok meg és lássátok, hazudok-e?	28 ¡Decídanse de una vez, vuélvanse hacia mí! ¿Acaso les voy a mentir en la cara?
29 Feleljetek, kérlek, elfogultság nélkül, és szólva, igaz ítéletet tegyetek,	29 Vuelvan, les ruego, y que no haya falsedad; vuelvan, está en juego mi justicia.
30 akkor nem találtok hamisságot nyelvemen, és torkomból nem hangzik dőreség!	30 ¿Acaso hay falsedad en mi lengua o mi paladar no sabe discernir la desgracia?