Jób könyve 13

¹ Íme, mindezt már látta szemem, és hallotta fülem, meg is értett mindent.

² Ahogy ti tudjátok, tudom én is, nem vagyok nálatok alábbvaló.

³ Én azonban a Mindenhatóhoz szólok, Istennel kívánok vitába szállni!

⁴ Előbb megmutatom, hogy hazugságot koholtok, és hamis nézeteket vallotok.

⁵ Bárcsak hallgatnátok, akkor bölcsek lennétek!

⁶ Halljátok tehát kifogásomat, és figyeljetek ajkam vitájára!

⁷ Rászorul-e Isten a ti hazugságtokra, hogy érte csalárdul beszéljetek?

⁸ Részrehajlók vagytok-e iránta, vagy Istenért akartok perbe szállni?

⁹ Jó néven veszi-e ő, aki előtt nincsen titok, vagy csellel akarjátok rászedni, mintha ember volna?

¹⁰ Keményen megfedd ő titeket, ha titokban pártjára keltek.

¹¹ Mihelyt felkel, megrettent, és félelme megszáll titeket!

¹² Emléketek olyan lesz, mint a hamu, és nyakatok sárrá válik.

¹³ Hallgassatok egy kevéssé, hogy elmondhassam, ami eszemben jár.

¹⁴ Miért tépem a húsomat fogaimmal és hordom a lelkemet kezemen?

¹⁵ Ha meg is öl engem, benne reménykedem, de megvédem előtte útjaimat.

¹⁶ Akkor ő üdvösségem lesz, mert nem járulhat színe elé semmilyen álnok.

¹⁷ Figyeljetek szavamra, fogadja be fületek, amit felvetek:

¹⁸ ha ítéletemre kerül a sor, tudom, hogy nekem lesz igazam.

¹⁹ Ki állja velem a vitát? Jöjjön tehát! Miért kelljen hallgatva kimúlnom?

²⁰ Csak kettőt ne tégy velem, s akkor nem rejtőzöm el a színed elől:

²¹ távoztasd tőlem kezedet, és félelmed ne rémítsen engem!

²² Akkor szólíts és megfelelek neked, vagy pedig én szólok és Te felelsz nekem.

²³ Mennyi a gonosztettem és a vétkem? Bűneimet, vétkeimet jelentsd meg nekem!

²⁴ Miért rejted el orcádat és gondolsz engem ellenségednek?

²⁵ Széltől hányatott levéllel érezteted hatalmadat s a száraz polyvát üldözöd!

²⁶ Mert keserűségeket írsz fel ellenem és tönkre akarsz tenni ifjúkorom bűneivel;

²⁷ kalodába teszed lábamat és kikémleled minden utamat; vizsgálod a lábam nyomdokát,

²⁸ nekem, akinek el kell pusztulnom, mint a szúette fának, mint a ruhának, amelyet moly emészt!