Kivonulás könyve 9

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Menj be a fáraóhoz, és mondd meg neki: Ezt üzeni az Úr, a héberek Istene: Engedd el népemet, hogy áldozzék nekem,	1 E IL Signore disse a Mosè: Entra da Faraone, e digli: Così ha detto il Signore Iddio degli Ebrei: Lascia andare il mio popolo, acciocchè mi serva.
2 mert ha tovább is ellenállsz, és visszatartod őket,	2 Perciocchè se tu ricusi di lasciarlo andare, e se tu lo ritieni ancora;
3 íme, az Úr keze nehezedik a mezőn nyájaidra, dögvészt bocsát lovaidra, szamaraidra, tevéidre, marháidra és juhaidra.	3 ecco, la mano del Signore sarà sopra il tuo bestiame ch’è per li campi, sopra i cavalli, sopra gli asini, sopra i cammelli, sopra i buoi, e sopra le pecore, con una grandissima mortalità.
4 Ugyanakkor csodálatos különbséget is tesz az Úr Izrael jószága és az egyiptomiak jószága között, és abból, ami Izrael fiaié, semmi sem vész el.	4 E il Signore metterà separazione fra il bestiame degl’Israeliti, e il bestiame degli Egizj; e nulla, di tutto quel che appartiene a’ figliuoli d’Israele, morrà.
5 Az időt is megállapította az Úr: Holnap cselekszi meg az Úr ezt a dolgot ezen a földön.«	5 E il Signore pose un termine, dicendo: Domani il Signore farà questa cosa nel paese.
6 Meg is cselekedte az Úr ezt a dolgot másnap, és elhullott az egyiptomiak minden marhája. Izrael fiainak marháiból azonban nem hullott el egy sem.	6 E il giorno seguente il Signore fece quello; e ogni bestiame degli Egizj morì, ma del bestiame de’ figliuoli d’Israele non ne morì alcuna bestia.
7 A fáraó oda is küldetett, hogy megnézze, és íme, semmi sem hullott el abból, ami Izraelé volt. Ám a fáraó szíve megkeményedett, és nem engedte el a népet.	7 E Faraone mandò a vedere; ed ecco, del bestiame degl’Israeliti non era morta pure una bestia. Ma pure il cuor di Faraone si aggravò e non lasciò andare il popolo
8 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez és Áronhoz: »Vegyetek egy tele marok kemencehamut, és Mózes szórja azt az ég felé a fáraó előtt!	8 E IL Signore disse a Mosè e ad Aaronne: Prendetevi delle menate di faville di fornace, e spargale Mosè verso il cielo, davanti agli occhi di Faraone.
9 Legyen az porfelhővé Egyiptom egész földje felett, és legyenek belőle fekélyek és hólyagos kelések emberen és állaton, Egyiptomnak egész földjén!«	9 E quelle diverranno polvere, che si spargerà sopra tutto il paese di Egitto; onde, sopra gli uomini, e sopra gli animali nasceranno ulcere, dalle quali germoglieranno bolle in tutto il paese di Egitto.
10 Fogták tehát a kemencehamut, a fáraó elé álltak, és Mózes az ég felé szórta azt, erre fekélyes kelések támadtak emberen és állaton.	10 Essi adunque presero delle faville di fornace; e, presentatisi davanti a Faraone, Mosè sparse quelle verso il cielo; e da esse nacquero, negli uomini e negli animali, ulcere dalle quali germogliavano bolle.
11 A varázslók nem is állhattak Mózes elé, mert rajtuk is fekélyek voltak, és Egyiptomnak egész földjén.	11 E i Magi non poterono stare in piè davanti a Mosè, per cagion di quell’ulcere; perciocchè quell’ulcere erano sopra i Magi, come sopra tutti gli Egizj.
12 Ám az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és az nem hallgatott rájuk, amint az Úr előre megmondta Mózesnek.	12 E il Signore indurò il cuor di Faraone; ed egli non porse orecchio a Mosè e ad Aaronne, come il Signore ne avea parlato a Mosè
13 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Reggel kelj fel, állj a fáraó elé, és mondd neki: Ezt üzeni az Úr, a héberek Istene: Engedd el népemet, hogy áldozzék nekem!	13 POI il Signore disse a Mosè: Levati da mattina, e presentati a Faraone, e digli: Così ha detto il Signore Iddio degli Ebrei: Lascia andare il mio popolo, acciocchè mi serva.
14 Különben ezúttal minden csapásomat ráküldöm szívedre, szolgáidra és népedre, és megtudod, hogy nincs hozzám hasonló az egész földön!	14 Perciocchè questa volta io manderò tutte le mie piaghe nel tuo cuore, e sopra i tuoi servitori, e sopra il tuo popolo; acciocchè tu conosca che non vi è alcuno pari a me in tutta la terra.
15 Már eddig is kinyújthattam volna a kezem, döghalállal sújthattalak volna téged és népedet, hogy eltűntél volna a földről.	15 Conciossiachè, se io avessi stesa la mano, potrei aver percosso te e il tuo popolo, con la mortalità; e tu saresti stato sterminato d’in su la terra.
16 De megtartottalak, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hirdessék nevemet az egész földön.	16 Ma pur perciò ti ho costituito, acciocchè in te si vegga la mia potenza, e che il mio Nome sia predicato per tutta la terra.
17 Még mindig visszatartod népemet, és nem akarod elengedni?	17 Ancora t’innalzi contro al mio popolo, per non lasciarlo andare?
18 Íme, holnap ugyanebben az órában hatalmas jégesőt hullatok, olyat, amilyen nem volt még Egyiptomban, attól a naptól fogva, hogy megalapították, mindmáig.	18 Ecco, domani, intorno a quest’ora, io farò piovere una gravissima gragnuola, la cui simile non fu giammai in Egitto, dal giorno che fu fondato, fino ad ora.
19 Most tehát küldj el és hozasd be állataidat, és mindenedet, amid a mezőn van, mert ember, állat és minden, ami kinn marad, nem kerül be a mezőről, és rázúdul a jégeső, elpusztul!«	19 Ora dunque, manda a fare accogliere tutto il tuo bestiame, e tutto ciò ch’è del tuo per li campi; la gragnuola caderà sopra tutti gli uomini, e sopra gli animali che si troveranno per li campi e non saranno accolti in casa; e morranno.
20 Aki a fáraó szolgái közül félte az Úr szavát, fedél alá mentette szolgáit és állatait,	20 D’infra i servitori di Faraone, chi temette la parola del Signore fece rifuggire i suoi servitori, e il suo bestiame, nelle case.
21 aki pedig nem törődött az Úr szavával, az a mezőn hagyta szolgáit és állatait.	21 Ma chi non pose mente alla parola del Signore lasciò i suoi servitori, e il suo bestiame, per li campi
22 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Nyújtsd ki kezedet az ég felé, hogy jégeső hulljon Egyiptom egész földjére, emberre, állatra, és a mező minden füvére Egyiptomnak földjén!« –	22 E il Signore disse a Mosè: Stendi la tua mano verso il cielo, a caderà gragnuola in tutto il paese di Egitto, sopra gli uomini, e sopra gli animali, e sopra tutta l’erba de’ campi, nel paese di Egitto.
23 Erre Mózes kinyújtotta botját az ég felé, és az Úr mennydörgést, jégesőt és cikázó villámokat bocsátott a földre. Jégesőt hullatott az Úr Egyiptom földjére,	23 E Mosè stese la sua bacchetta verso il cielo; e il Signore fece tonare, e cader gragnuola; e il fuoco si avventava verso la terra; e il Signore fece piover gragnuola sopra il paese di Egitto.
24 és szakadt a jégeső és a tűz vegyesen. Akkora volt, hogy sohasem láttak olyat azelőtt Egyiptom egész földjén, amióta azt a nemzetet megalapították.	24 E vi fu gragnuola e fuoco avviluppato per mezzo essa gragnuola, la quale era molto fiera, la cui pari non fu giammai in tutto il paese degli Egizj, da che essi son divenuti nazione.
25 El is vert a jégeső Egyiptom egész földjén mindent, ami a mezőn volt, embert, állatot egyaránt. A mező minden füvét elverte a jégeső, és a föld minden fáját összetörte.	25 E la gragnuola percosse, in tutto il paese di Egitto, tutto quello ch’era per li campi, così uomini come animali; percosse ancora tutta l’erba de’ campi, e spezzò tutti gli alberi de’ campi.
26 Csak Gósen földjén, ahol Izrael fiai voltak, nem esett jégeső.	26 Sol nella contrada di Gosen, dove erano i figliuoli d’Israele, non vi fu gragnuola.
27 Elküldött erre a fáraó, hívatta Mózest és Áront, és azt mondta nekik: »Vétkeztem most is! Az Úr az igaz, én és népem vagyunk a bűnösök.	27 E Faraone mandò a chiamar Mosè ed Aaronne, e disse loro: Questa volta io ho peccato; il Signore è il giusto; ma io e il mio popolo siamo i colpevoli.
28 Imádkozzatok az Úrhoz, hogy szűnjék meg Isten mennydörgése és a jégeső! Elengedlek titeket, és semmiképpen sem kell tovább itt maradnotok!« –	28 Pregate il Signore, acciocchè basti, e che non vi sieno più tuoni di Dio, nè gragnuola; ed io vi lascerò andare, e non resterete più.
29 Mózes azt felelte: »Mihelyt kimegyek a városból, kiterjesztem kezem az Úrhoz, és megszűnik a mennydörgés. Nem lesz jégeső, hogy megtudd, hogy az Úré a föld,	29 E Mosè gli disse: Come io sarò uscito fuor della città, io spanderò le palme delle mani verso il Signore; e i tuoni cesseranno, e la gragnuola non sarà più; acciocchè tu conosca che la terra e del Signore.
30 bár tudom, hogy te és szolgáid még mindig nem félitek az Úr Istent!« –	30 Ma io so che nè tu, nè i tuoi servitori, non avrete ancora timore del Signore Iddio.
31 A len és az árpa tönkrement, mert az árpa zsendülőben, a len pedig már virulóban volt.	31 Or il lino e l’orzo furono percossi; perciocchè l’orzo era già in ispiga, mezzo maturo, e il lino in gambo.
32 A búza és a tönköly nem szenvedett kárt, mert azok későiek.	32 Ma il grano e la spelta non furono percossi; perciocchè erano più serotini.
33 Amikor aztán Mózes kiment a fáraótól a városon kívülre, kiterjesztette kezét az Úrhoz, megszűnt a mennydörgés és a jégeső, és az eső nem ömlött tovább a földre.	33 Mosè adunque uscì fuor della città, d’appresso a Faraone, e sparse le palme delle sue mani verso il Signore; e cessarono i tuoni e la gragnuola; e la pioggia non fu più versata sopra la terra.
34 Amikor azonban a fáraó látta, hogy megszűnt az eső, a jég és a mennydörgés, tovább vétkezett.	34 E Faraone, veggendo ch’era cessata la pioggia, la gragnuola, ed i tuoni, continuò a peccare, e aggravò il cuor suo, egli, e i suoi servitori.
35 Megkeményedett a szíve a szolgáéival együtt, egészen megkeményedett, és nem engedte el Izrael fiait, ahogy az Úr Mózes által megmondta.	35 E il cuor di Faraone s’indurò, ed egli non lasciò andare i figliuoli d’Israele; come il Signore ne avea parlato per Mosè