Scrutatio

Martedi, 14 maggio 2024 - San Mattia ( Letture di oggi)

Tóbiás könyve 1


font
KÁLDI-NEOVULGÁTACATHOLIC PUBLIC DOMAIN
1 Tóbit cselekedeteinek könyve, Tóbiel fiáé, aki Ananiel fia, aki Aduel fia, aki Gábael fia, Ráfael fia, aki Ráguel fia, Asziel nemzetségéből Naftali törzséből,1 Tobit was from the tribe and city of Naphtali (which is in the upper parts of Galilee above Asher, after the way, which leads to the west, that has on its left the city of Sephet).
2 akit Szalmanasszárnak, az asszírok királyának idejében hurcoltak fogságba Tisbéből, amely Kádes Naftali jobb oldalán Felső Galileában Szór felett nyugatra, Fogortól balra fekszik.2 Although he had been taken captive in the days of Shalmaneser, the king of the Assyrians, even in such a situation as captivity, he did not desert the way of truth.
3 Én Tóbit az igaz úton jártam és jótetteket vittem végbe életem minden napján, sok alamizsnát adtam testvéreimnek és azoknak az embereknek, akik velem kerültek fogságba Asszíria országába, Ninivébe.3 So then, every day, all that he was able to obtain, he bestowed on his fellow captive brothers, who were from his kindred.
4 Amikor még hazámban, Izrael földjén éltem és még fiatal voltam, atyámnak Naftalinak egész törzse elszakadt Dávidnak, atyámnak házától és Jeruzsálemtől, Izrael minden törzséből kiválasztott városától, hogy az áldozat helye legyen, ott, ahol a templom, Isten lakóhelye lett felépítve és felszentelve Izrael minden törzse számára örök időkre.4 And, when he was among the youngest of any in the tribe of Naphtali, he showed not so much as any childish behavior in his work.
5 Minden testvérem és atyámnak Naftalinak egész háza a borjúnak áldozott, amelyet Jeroboám, Izrael királya állíttatott Dánban, Galilea hegyén.5 And then, when all went to the golden calves which Jeroboam, king of Israel, had made, he alone fled from the company of them all.
6 Én azonban gyakran elzarándokoltam egyedül Jeruzsálembe az ünnepnapokon, amint azt örök törvény írja elő egész Izraelben. Vittem magammal Jeruzsálembe az első termést, az állatok és a nyáj elsőszülötteit, a nyáj első gyapját6 Yet he continued on to Jerusalem, to the temple of the Lord, and there he adored the Lord God of Israel, offering faithfully all his first-fruits and his tithes.
7 és odaadtam azt a papoknak, Áron fiainak az oltár számára. A gabona és bor, az olaj, a gránátalma és egyéb gyümölcs tizedét Lévi fiainak adtam, akik Jeruzsálemben szolgáltak. A második tizedet pénzzé tettem hat éven át és felhasználtam Jeruzsálemben minden évben.7 So then, in the third year, he administered all his tithes to new converts and to new arrivals.
8 Odaadtam az árváknak és özvegyeknek, az Izrael között élő idegeneknek, és nekik adtam a harmadik évben és megettük azt Mózes törvényének előírása szerint és ahogyan Debóra, Ananiel atyánknak anyja tanított. Apám ugyanis meghalt és árván maradtam.8 These and similar such things, even as a boy, he observed according to the law of God.
9 Amikor elértem a férfikort, feleségül vettem Annát hazám nemzetségéből és fiam született tőle, akit Tóbiásnak neveztem el.9 Truly, when he had become a man, he received as wife Anna of his own tribe, and he conceived a son by her, to whom he assigned his own name.
10 Amikor fogságba kerültem Asszíriába, mint fogoly Ninivébe mentem. Minden testvérem és akik nemzetségemből valók voltak, ettek a pogányok eledeléből,10 From his infancy, he taught him to fear God and to abstain from all sin.
11 én azonban őrizkedtem attól, hogy a pogányok ételéből egyek.11 Therefore, when, during the captivity, he had arrived with his wife and son at the city of Nineveh, with all his tribe,
12 Mivel emlékeztem Istenemre egész lelkemmel,12 (even though they all ate from the foods of the Gentiles,) he guarded his soul and never was contaminated with their foods.
13 a Magasságbeli kedvessé tett Szalmanasszár előtt és én vásároltam be neki mindent, amire szüksége volt.13 And because he was mindful of the Lord with his whole heart, God gave him favor in the sight of Shalmaneser the king.
14 Médiába mentem és haláláig vásároltam neki és a médiai Rágesben Gábaelnél, Gábri testvérénél letétbe helyeztem tíz talentum ezüstöt.14 And he gave him the power to go wherever he would want, having the freedom to do whatever he wished.
15 Miután meghalt Szalmanasszár, fia Szanherib uralkodott helyette. A Médiába vezető utak nem voltak biztonságosak, és már többé nem utazhattam Médiába.15 Therefore, he continued on to all who were in captivity, and he gave them helpful advice.
16 Szalmanasszár idejében bőséges alamizsnát adtam testvéreimnek, akik népemhez tartoztak.16 But when he had arrived at Rages, a city of the Medes, he had ten talents of silver, from that which he had been given in honor by the king.
17 Kenyeremet az éhezőknek, ruhámat a mezíteleneknek adtam, s ha láttam, hogy meghalt valaki népemből és kivetették Ninive falai mögé, eltemettem.17 And when, in the midst of the great tumult of his kindred, he saw the destitution of Gabael, who was from his tribe, he loaned him, under a written agreement, the aforementioned weight of silver.
18 Eltemettem azokat is, akiket Szanherib király ölt meg, amikor Júdából menekült a büntetés idején, amelyet az Ég Királya művelt vele a káromlásokért, amelyekkel káromolta – Izrael fiai közül sokakat megölt haragjában –, én elvittem és eltemettem őket. Szanherib kereste és nem találta őket.18 In truth, after a long time, Shalmaneser the king died, while Sennacherib his son reigned in his place, and he held a hatred for the sons of Israel.
19 Ekkor a niniveiek közül valaki megmondta a királynak, hogy én temettem el őket. Amikor megtudtam, hogy a király ezt tudja rólam és keres, hogy megöljön, elrejtőztem és félelmemben elmenekültem.19 Every day, Tobit traveled though all his own people, and he consoled them, and he distributed to each one as much as he could from his resources.
20 Erre minden vagyonomat elkobozták a királyi kincstár számára, és nem maradt számomra más, mint feleségem Anna és fiam Tóbiás.20 He nourished the hungry, and he supplied clothes to the naked, and he showed concern for the burial of the dead and of the slain.
21 De nem múlt el negyven nap és két fia megölte, majd az Ararát hegységbe menekültek. Fia Asszarhaddon uralkodott utána, s Ahikárt, testvéremnek Anaelnek fiát tette főkincstárosának és kormányzójának.21 And then, when king Sennacherib had returned from Judea, fleeing the scourge which God had caused all around him because of his blasphemy, and, being angry, he was slaughtering many from the sons of Israel, Tobit buried their bodies.
22 Ahikár szólt az érdekemben és visszatérhettem Ninivébe. Ahikár volt ugyanis a főpohárnok, a pecsétőr, az adminisztráció és a pénzügyek vezetője Szanherib asszír király alatt. Rokonságomhoz tartozott, nemzetségemből való volt.22 And when it was reported to the king, he ordered him to be slain, and he took away all his belongings.
23 In truth, Tobit, fleeing with nothing but his son and his wife, was able to remain hidden because many loved him.
24 In truth, after forty-five days, the king was slain by his own sons,
25 and Tobit was able to return to his house, and all his resources were restored to him.