Job 18

DOUAI-RHEIMS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Then Baldad the Suhite answered, and said:	1 És felelt a súhi Bildád, és ezt mondta:
2 How long will you throw out words? understand first, and so let us speak.	2 »Mikor értek a szóbeszéd végére? Előbb térjetek észre, s úgy beszéljünk!
3 Why are we reputed as beasts, and counted vile before you?	3 Miért tartsanak minket állatoknak, és miért legyünk tisztátalanok a szemetekben?
4 Thou that destroyest thy soul in thy fury, shall the earth be forsaken for thee, and shall rocks be removed out of their place?	4 Te marcangolod magadat dühödben; kedvedért talán néptelenné váljék a föld, s a sziklák elmozduljanak helyükből?
5 Shall not the light of the wicked be extinguished, and the flame of his fire not shine?	5 Nemde kialszik a gonosznak világossága, és nem fénylik tüzének lángja.
6 The light shall be dark in his tabernacle, and the lamp that is over him, shall be put out.	6 Sátrában a fény elsötétül, s elalszik a mécses felette.
7 The step of his strength shall be straitened, and his own counsel shall cast him down headlong.	7 Erőteljes lépései elernyednek, és fondorlata földre teríti;
8 For he hath thrust his feet into a net, and walketh in its meshes.	8 hálóba akad lábával, verem fonadéka fölött járkál;
9 The sole of his foot shall be held in a snare, and thirst shall burn against him.	9 lábát csapda fogja és hurok szorítja;
10 A gin is hidden for him in the earth, and his trap upon the path.	10 tőr van elrejtve számára a földön, és kelepce vár rá az ösvényen;
11 Fears shall terrify him on every side, and shall entangle his feet.	11 mindenfelől rémség ijeszti és fonja be lábát.
12 Let his strength be wasted with famine, and let hunger invade his ribs.	12 Erejét éhség fogyasztja, és bordáit koplalás emészti.
13 Let it devour the beauty of his skin, let the firstborn death consume his arms.	13 Elsorvasztja bőre szépségét s elemészti tagjait a halál elsőszülöttje;
14 Let his confidence be rooted out of his tabernacle, and let destruction tread upon him like a king.	14 kiragadja őt sátrából, amelyben bizakodott, és elküldi az iszonyat királyához.
15 Let the companions of him that is not, dwell in his tabernacle, let brimstone be sprinkled in his tent.	15 Olyan sátorban lakik, amely már nincs is, és ként szórnak lakóhelye fölé.
16 Let his roots be dried up beneath, and his harvest destroyed above.	16 Alul elszáradnak a gyökerei, felül pedig eltapossák termését.
17 Let the memory of him perish from the earth and let not his name be renowned in the streets.	17 Elvész emléke a föld színéről, nem említik nevét az utcákon;
18 He shall drive him out of light into darkness, and shall remove him out of the world.	18 a világosságból a sötétségbe taszítják, és elüldözik a föld kerekségéről.
19 His seed shall not subsist, nor his offspring among his people, nor any remnants in his country.	19 Nem marad népe közt sem fia, sem sarja, és szállásán nincsenek hátrahagyottak.
20 They that come after him shall be astonished at his day, and horror shall fall upon them that went before.	20 Ítélete napjától megrémülnek a nyugatiak, s iszonyat szállja meg a kelet lakóit.
21 These men are the tabernacles of the wicked, and this the place of him that knoweth not God.	21 Így járnak a bűnösök hajlékai, s ilyen a lakóhelye annak, aki Istennel nem törődik.«