Salmi 38

BIBBIA TINTORI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 (Per la fine. A Iditun. Cantico di David),	1 Zsoltár Dávidtól. Emlékezésül.
2 Io dissi: « Vigilerò su me stesso », per non peccare colla mia lingua. Posi un freno alla mia bocca, quando l'empio mi stava davanti.	2 Uram, ne vádolj engem bosszúságodban, ne fenyíts meg haragodban.
3 Ammutolii, mi umiliai, e tacqui più del conveniente, e il mio dolore si rincrudì.	3 Mert nyilaid belém hatoltak, és kezed rám nehezedik.
4 Si accese dentro di me il mio cuore, e un fuoco divampò dalle mie considerazioni.	4 Haragod miatt nincs ép hely a testemen, bűneim miatt nincs nyugalma csontjaimnak.
5 E la parola mi venne sulla lingua: Signore, fammi conoscere il mio fine e il numero dei miei giorni, affinchè io sappia quanto mi manca.	5 Mert gonoszságaim elborítják fejemet, és súlyos teherként nehezednek rám.
6 Ecco, tu hai resi misurabili i miei giorni, e il mio essere è come un nulla dinanzi a te. Davvero è mera vanità ogni uomo vivente.	6 Rothadnak és üszkösödnek sebeim, oktalanságom miatt.
7 Davvero l'uomo passa come un'ombra, e senza ragione si preoccupa: ammassa tesori, e non sa per chi l'abbia messi da parte.	7 Nyomorult lettem, egészen meggörnyedtem, szomorkodva járok-kelek naphosszat.
8 Ed ora qual'è la mia attesa, se non il Signore? Ogni mio bene è in te.	8 Ágyékomat gyulladás lepte el, nincs ép hely testemen.
9 Liberami da tutti i miei peccati. Tu mi hai esposto agli scherni dello stolto.	9 Nagyon elgyötört és elcsigázott vagyok, szívem fájdalmában kiáltozom.
10 Ammutolisco, non apro la mia bocca, perchè è opera tua.	10 Uram, előtted van minden vágyódásom, sóhajom nincs elrejtve előtted;
11 Allontana da me i tuoi flagelli:	11 Szívem vergődik, erőm elhagyott, még szemem világa sincs velem.
12 Per l'aggravarsi della tua mano, io vengo meno sotto i tuoi castighi. E' per le iniquità che tu punisci l'uomo e fai consumare la sua vita come una ragnatela. Davvero ogni uomo si preoccupa senza ragione.	12 Ha közelednek felém barátaim és társaim, megállnak, akik velem tartottak, messze maradnak.
13 Esaudisci la mia preghiera, o Signore, le mie suppliche, non restare insensibile alle mie lacrime. Non tacere; perchè io presso di te sono ospite, e pellegrino come tutti i miei padri.	13 Tőrt vetnek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, álnokságot beszélnek, s naphosszat cselt szőnek.
14 Lasciami in pace, affinchè abbia un po' di refrigerio, prima di partire e di sparire per sempre.	14 Én azonban, mint a süket, nem hallok, olyan vagyok mint a néma, aki nem nyitja ki száját;
	15 Olyanná lettem, mint az, aki nem hall, mint akinek nincs védekező szó a szájában.
	16 Mert reményemet, Uram, beléd vetem, te meghallgatsz, Uram, én Istenem!
	17 Hisz azt mondom: »Miattam sohase örvendjenek, és ha lábam meginog, ne kérkedjenek fölöttem.«
	18 Mert közel vagyok az eleséshez, fájdalmam mindenkor előttem van.
	19 Mert megvallom gonoszságomat, és bánkódom bűnöm miatt.
	20 De ellenségeim élnek és fölém kerekednek, sokan vannak, akik igazságtalanul gyűlölnek,
	21 akik a jóért rosszal fizetnek, és bántanak, mert jóra törekszem.
	22 Ne hagyj el engem, Uram, én Istenem, ne távozzál el tőlem!
	23 Siess segítségemre, Uram, én szabadítóm!