1 O homem nascido da mulher vive pouco tempo e é cheio de muitas misérias; | 1 Az asszony szülötte, az ember, rövid ideig él és betelik sok nyomorúsággal: |
2 é como uma flor que germina e logo fenece, uma sombra que foge sem parar. | 2 mint a virág, kinyílik és elhervad, eltűnik, mint az árnyék, és nincsen tartós maradása. |
3 E é sobre ele que abres os olhos, e o chamas a juízo contigo. | 3 Mégis érdemesnek tartod, hogy rá vesd a szemedet, és perbe szállj vele? |
4 Quem fará sair o puro do impuro? Ninguém. | 4 Tisztátalan magból fogantat ki tehet tisztává? Nemde te, az Egyedülvaló! |
5 Se seus dias estão contados, se em teu poder está o número dos seus meses, e fixado um limite que ele não ultrapassará, | 5 Rövidek az ember napjai, és hónapjai száma tenálad van; határt szabtál neki, amelyet át nem hághat. |
6 afasta dele os teus olhos; deixa-o até que acabe o seu dia como um trabalhador. | 6 Hagyd egy kevéssé magára, hadd pihenjen, míg el nem jön várva várt napja, mint a napszámosé. |
7 Para uma árvore, há esperança; cortada, pode reverdecer, e os seus ramos brotam. | 7 Mert van ugyan reménye a fának: ha ki is vágják, újra sarjadzik, és ágai kihajtanak; |
8 Quando sua raiz tiver envelhecido na terra, e seu tronco estiver morto no solo, | 8 ha meg is avul gyökere a földben, ha el is hal törzsöke a porban, |
9 ao contato com a água, tornar-se-á verde de novo, e distenderá ramos como uma jovem planta. | 9 már a víznek szagától is kifakad, és ágat hajt, mint amikor kiültették; |
10 Mas quando o homem morre, fica estendido; o mortal expira; onde está ele? | 10 az ember azonban, ha meghal és levetkőztetik és elpusztul – ugyan hol van? |
11 As águas correm do lago, o rio se esgota e seca; | 11 Kiapadhat a víz a tengerből, elapadhat a Folyó és kiszáradhat, |
12 assim o homem se deita para não mais levantar. Durante toda a duração dos céus, ele não despertará; jamais sairá de seu sono. | 12 de ha az ember lefekszik, nem kel fel többé, az ég enyészetéig fel nem ébred, és fel nem kel álmából. |
13 Se, pelo menos, me escondesses na região dos mortos, ao abrigo, até que tua cólera tivesse passado, se me fixasses um limite em que te lembrasses de mim! | 13 Bárcsak biztos helyen tartanál az alvilágban, és elrejtenél, amíg el nem ül haragod! Bár időt szabnál nekem, amikor majd rólam megemlékezel! |
14 Se um homem, uma vez morto, pudesse reviver! Todo o tempo de meu combate eu esperaria até que me viessem soerguer, | 14 Ha az ember meghal, vajon életre kel-e ismét? Akkor katonasorom minden napján várnám, hogy eljöjjön leváltásom. |
15 tu me chamarias e eu te responderia; estenderias a tua destra para a obra de tuas mãos. | 15 Te szólítanál, én meg jelentkeznék nálad, s odanyújtanád jobbodat kezed alkotásának. |
16 Mas agora contas os meus passos, e observas todos os meus pecados; | 16 Te akkor megszámlálnád lépteimet, de nem néznéd vétkeimet; |
17 tu selaste como num saco os meus crimes, puseste um sinal sobre minhas iniqüidades. | 17 bűneim tarsolyban, pecsét alatt lennének, és betakarnád vétkemet. |
18 Mas a montanha acaba por cair, e o rochedo desmorona longe de seu lugar; | 18 De a hegy, ha beomlik, szétesik, s a szikla elszakad a helyétől; |
19 as águas escavam a pedra, o aluvião leva a terra móvel; assim aniquilas a esperança do homem. | 19 a köveket a víz elkoptatja, s az ár a törmeléket lassankint elmossa; épp így teszed tönkre az ember reményét. |
20 Tu o pões por terra; ele se vai embora para sempre; tu o desfiguras e o mandas embora. | 20 Erőhöz engeded kissé, hogy azután elmehessen örökre; elváltoztatod arcát, és elbocsátod. |
21 Estejam os seus filhos honrados, ele o ignora; sejam eles humilhados, não faz caso. | 21 Ha a fiait tisztesség éri, nem tud róla, és ha lenézik őket, nem veszi észre; |
22 É somente por ele que sua carne sofre; sua alma só se lamenta por ele. | 22 csak magában fájdítja testét – amíg él –, és lelke önmagán kesereg.« |