Salmi 22

LA SACRA BIBBIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Al maestro di coro. Sulla melodia "Le cerve dell'aurora". Salmo. Di Davide.	1 A karvezetőnek. A »Szarvastehén hajnalban« dallama szerint. Dávid zsoltára.
2 Dio mio, Dio mio, perché mi hai abbandonato, tenendo lontano il mio grido d'aiuto, le parole del mio ruggito?	2 Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Távol van szabadulásomtól hangos jajveszékelésem.
3 Dio mio! Chiamo di giorno e non rispondi, di notte e non c'è requie per me.	3 Én Istenem, kiáltok nappal, de te nem hallgatsz meg, és éjjel is, de nyugtot nem találok.
4 Ma tu come il Santo siedi, tu, vanto d'Israele.	4 Pedig te szent vagy és Izrael dicsérete között laksz.
5 In te confidarono i nostri padri, confidarono e li liberasti.	5 Benned bíztak atyáink, bíztak, és te megszabadítottad őket.
6 A te gridarono e furono salvi, in te confidarono e non rimasero confusi.	6 Hozzád kiáltottak és megszabadultak, benned bíztak és meg nem szégyenültek.
7 Ma io sono un verme e non un uomo, ludibrio della gente e scherno della plebe.	7 Én azonban féreg vagyok, nem ember, embereknek gyalázata, népnek utálata.
8 Tutti al vedermi m'irridono, storcono la bocca, scuotono il capo:	8 Aki csak lát, mind gúnyt űz belőlem, félrehúzza ajkát, fejét csóválgatja:
9 "S'è affidato al Signore, lo liberi, lo salvi, se davvero gli vuol bene".	9 »Az Úrban bízott, mentse meg őt, szabadítsa meg, ha kedvét leli benne.«
10 Sei tu che m'hai tratto dal grembo materno e al petto di mia madre mi hai affidato.	10 Hiszen te vagy, aki kihoztál engem anyám méhéből, te vagy reménységem anyám emlője óta.
11 A te fui votato ancora nel grembo, dal seno materno il mio Dio sei tu.	11 Rád voltam utalva anyám ölétől, anyám méhétől fogva te vagy az Istenem.
12 Non restare lontano da me, poiché la sventura è vicina e non v'è chi soccorra.	12 Ne légy távol tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, aki segítséget nyújtana.
13 Mi hanno circondato tori senza numero, giovenchi di Basan mi hanno accerchiato.	13 Körülvett engem sok tulok, Básán bikái körülfogtak engem.
14 Tengono aperte su di me le loro fauci, leoni ruggenti, pronti a sbranare.	14 Kitátották felém szájukat, mint ragadozó és ordító oroszlán.
15 Come acqua mi sento disciolto, sono disgiunte tutte le mie ossa, il mio cuore è diventato come di cera, tutto si strugge dentro il mio petto.	15 Szétfolytam, miként a víz, minden csontom kificamodott, szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben.
16 Riarsa è la mia gola a somiglianza d'un coccio, attaccata al palato è la mia lingua; in polvere di morte tu mi riduci.	16 Ajkam, mint a cserép, kiszáradt, nyelvem ínyemhez tapadt, lesújtottál a halál porába.
17 Sì, un branco di cani mi sta accerchiando, un'accolta di malvagi mi sta d'intorno. Hanno scavato le mie mani e i miei piedi,	17 Körülvett engem nagy sereg kutya, a gonoszok zsinatja körülfogott engem. Átlyuggatták kezemet és lábamat,
18 posso contare tutte le mie ossa. Essi protendono lo sguardo, si mostrano felici della mia sventura;	18 megszámlálhattam minden csontomat. Néznek rám, bámulnak engem,
19 le mie vesti si dividono fra loro, sui miei abiti gettano la sorte.	19 elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek.
20 Ma tu, Signore, non restartene lontano, o mia forza, vieni presto in mio aiuto.	20 De te, Uram, ne légy távol tőlem, én erősségem siess segítségemre!
21 Strappa dalla spada l'anima mia, dalla stretta d'un cane me che son solo,	21 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, egyetlenemet a kutyák karmából!
22 salvami dalle fauci del leone e dalle corna di bufali me che son misero.	22 Ments meg az oroszlán torkából, engem, a megalázottat, a bölény szarvától!
23 Il tuo nome annunzierò ai miei fratelli, in mezzo all'assemblea dirò le tue lodi.	23 Hadd hirdessem testvéreimnek nevedet, a gyülekezetben hadd dicsérjelek:
24 Voi che temete il Signore, lodatelo, tutta la discendenza di Giacobbe, rendete a lui gloria, adoratelo voi tutti, o discendenza d'Israele,	24 Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek őt, Jákob minden utóda, magasztaljátok őt! Félje őt Izrael minden utóda,
25 poiché non ha disprezzato, non ha disdegnato l'afflizione del misero, non ha nascosto il suo volto da lui, al suo grido d'aiuto l'ha ascoltato.	25 Mert ő nem veti meg és nem nézi le a szegény nyomorúságát, nem fordítja el tőle tekintetét, és meghallgatja, amikor hozzá kiált.
26 Proclamerò a te la mia lode nella grande assemblea, i miei voti scioglierò davanti a quelli che lo temono.	26 Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben; amit fogadtam, teljesítem azok előtt, akik félik őt.
27 Mangino i poveri e si sazino, lodino il Signore quelli che lo cercano, viva il loro cuore in eterno.	27 Jóllakásig esznek majd a szegények, akik keresik az Urat, dicsérik majd őt: »Éledjen fel szívük mindörökre!«
28 Si ricordino e al Signore ritornino tutti i confini della terra e si prostrino davanti a lui tutte le famiglie delle genti,	28 Észbe kap és megtér az Úrhoz a föld minden határa, és leborul színe előtt a nemzetek valamennyi családja.
29 poiché del Signore è il regno, egli è in mezzo ai popoli dominatore.	29 Mert az Úré a királyi hatalom, és ő uralkodik a nemzeteken.
30 Sì, tutti i nobili della terra gli renderanno omaggio e si curveranno davanti a lui tutti quanti i mortali. L'anima mia per sé ha fatto vivere:	30 Csak őt imádják mind, akik a földben alszanak; leborulnak előtte mindazok, akik a porba leszállnak. Neki él majd a lelkem,
31 la mia discendenza lo servirà. Celebrerà per sempre il Signore.	31 Neki szolgálnak majd utódaim. Az Úrról beszélnek az eljövendő nemzedéknek,
32 Verranno e annunzieranno la sua giustizia al popolo che nascerà: "Sì, è opera sua!".	32 az ő igazságát fogják hirdetni a születendő népnek: »Így cselekedett az Úr!«