Giobbe 30

BIBBIA RICCIOTTI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 - Adesso invece, si fan beffe di meminori di me in età, i cui padri io già non degnaid'ammettere fra i cani del mio gregge.	1 Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam!
2 La cui forza di braccia a me non serviva, a pur di vivere sembravano incapaci,	2 Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak,
3 squallidi [com'erano] di penuria e di fame: essi, che brucavano lungo il deserto, consunti da calamità e miseria:	3 ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól,
4 mangiavano erbe e cortecce d'alberi, ed era lor cibo la radice di ginepro.	4 füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük,
5 E andando in cerca di tali cose lungo le valli, quando ne avessero trovate, vi correvano sopra con schiamazzo.	5 a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval.
6 Abitavano essi nei deserti dei torrenti, nelle grotte della terra e sulla ghiaia;	6 A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon;
7 e ivi dimorando erano lieti, stimando una delizia star fra le ortiche:	7 még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak;
8 gente stolta ed ignobile, che nemmen comparisce sulla terra!	8 balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön.
9 E adesso, son diventato la loro canzone, sono per essi una favola:	9 Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem.
10 mi hanno aborrito, fuggono lungi da me, nè senton ritegno a sputacchiarmi in faccia!	10 Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek,
11 Poichè aprì [Dio] la sua faretra, e m'ha bersagliato, e ha messo il morso alla mia bocca.	11 mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett.
12 A destra d'oriente insorsero a un tratto le mie calamità, travolsero i miei passi, e m'oppressero come flutti che s'avanzino;	12 Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel,
13 sconvolsero le mie strade, mi tesero insidie e prevalsero, nè vi fu chi desse aiuto;	13 széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen.
14 come per muro spaccato e porta sforzataesse piombarono su me, e sulle mie miserie incrudelirono:	14 Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak.
15 sono ridotto a nulla; tu rapisti via come vento la mia aspirazione, e come nube trascorse via la mia salvezza.	15 Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő.
16 E adesso, in me stesso si disfà l'anima mia, e m'hanno afferrato giorni di miseria.	16 Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai.
17 Di notte l'ossa mie son trafitte da dolori, e questi miei divoratori non dormono;	17 Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek.
18 la loro moltitudine consuma il mio manto, e come cappuccio di tunica mi costringono.	18 Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása.
19 Sono diventato pari a fango, e simile a pula e a cenere.	19 Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu.
20 Verso te, [o Dio], io grido, ma tu non mi ascolti, fermo mi tengo, ma tu non mi guardi;	20 Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám.
21 sei diventato verso me crudele, e nella durezza del tuo pugno mi combatti;	21 Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem.
22 mi lanciasti in alto, e come gittandomi al ventominutamente mi sfracellasti:	22 Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel.
23 lo so, a morte tu mi consegni, là ov'è fissata la casa per ogni vivente!	23 Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére.
24 Eppure, non per loro distruzione tu stendi la mano, e quando procombano, tu stesso li salverai.	24 Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő!
25 Io piangevo in altri tempi su chi era afflitto, e l'anima mia aveva pietà per il povero.	25 Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt.
26 Aspettavo il bene, e m'è venuto il male, attendevo la luce, e sono spuntate le tenebre,	26 Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő.
27 Le mie viscere bollono senza aver tregua, mi si fecero incontro giorni di miseria;	27 Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám.
28 abbrunato m'aggiro, ma non dal sole, mi levo su, nell'adunanza io grido;	28 Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok.
29 fratello son diventato agli sciacalli, e compagno agli struzzi:	29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak.
30 mi si è annerita in dosso la mia pelle, il mio scheletro è arrostito dal bruciore.	30 Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim.
31 È diventata lutto la mia cetra, e la mia zampogna una voce di piangenti!	31 Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava!