Psalmi 55

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Magistro chori. Fidibus. Maskil. David.	1 A karvezetőnek. Lantra. Maszkíl Dávidtól.
2 Auribus percipe, Deus, orationem meam et ne abscondaris a deprecatione mea;	2 Hallgasd meg, Isten, könyörgésemet, ne rejtőzz el esdeklésem elől;
3 intende mihi et exaudi me. Excussus sum in meditatione mea et conturbatus sum	3 Figyelj rám és hallgass meg engem. Elcsüggedtem küzdelmemben, meggyötört
4 a voce inimici et a tribulatione peccatoris. Quoniam devolverunt in me iniquitatem et in ira molesti erant mihi.	4 az ellenség kiáltozása, a bűnösök szorongatása. Hiszen veszedelmet zúdítanak rám, haragjukban ellenségeskednek velem.
5 Cor meum torquetur intra me, et formido mortis cecidit super me.	5 Szívem remeg bennem, halálos félelem szállt meg engem.
6 Timor et tremor venerunt super me, et contexit me pavor. -	6 Elfogott a reszketés és a félelem, és sötétség borított el engem.
7 Et dixi: “ Quis dabit mihi pennas sicut columbae, et volabo et requiescam?	7 Így szóltam: »Bár szárnyam volna, mint a galambnak, hogy elszállhatnék s megpihenhetnék!
8 Ecce elongabo fugiens et manebo in solitudine.	8 Bizony messzire menekülnék, s a pusztában ütném fel lakóhelyemet!
9 Exspectabo eum, qui salvum me faciat a spiritu procellae et tempestate ”.	9 Ott várnám azt, aki megszabadít a szélvésztől és a vihartól.«
10 Dissipa, Domine, divide linguas eorum, quoniam vidi violentiam et contentionem in civitate.	10 Sújts le, Uram! Zavard össze nyelvüket, mert gonoszságot és viszályt látok a városban.
11 Die ac nocte circumeunt eam super muros eius,	11 Éjjel-nappal körüljárnak falain,
12 iniquitas et labor et insidiae in medio eius; et non defecit de plateis eius fraudulentia et dolus.	12 Benne pedig jogtalanság, nyomorúság és álnokság, és utcáin nem szűnik meg a csalás és a rászedés.
13 Quoniam si inimicus meus maledixisset mihi, sustinuissem utique; et si is qui oderat me, super me magnificatus fuisset, abscondissem me forsitan ab eo.	13 Mert ha ellenségem szórna rám átkokat, azt elviselném könnyedén; És ha gyűlölőm sértegetne, előle talán elrejtőznék.
14 Tu vero, homo coaequalis meus, familiaris meus et notus meus,	14 Hanem te teszed, aki velem egyet akartál, jó ismerősöm és bizalmas barátom voltál,
15 qui simul habuimus dulce consortium: in domo Dei ambulavimus in concursu.	15 aki velem együtt etted az édes étkeket: akivel együtt jártunk az Isten házába.
16 Veniat mors super illos, et descendant in infernum viventes, quoniam nequitiae in habitaculis eorum, in medio eorum.	16 Érje el az ilyeneket a halál, elevenen szálljanak az alvilágba, mert gonoszság lakik hajlékukban és szívükben.
17 Ego autem ad Deum clamabo, et Dominus salvabit me.	17 Én azonban Istenhez kiáltok, s az Úr megszabadít engem.
18 Vespere et mane et meridie meditabor et ingemiscam, et exaudiet vocem meam.	18 Este, reggel, délben panaszkodom, sóhajtok, s ő meghallja szavamat.
19 Redimet in pace animam meam ab his, qui impugnant me, quoniam in multis sunt adversum me.	19 Békességben megszabadítja lelkemet azoktól, akik rámtámadnak.
20 Exaudiet Deus et humiliabit illos, qui est ante saecula. Non enim est illis commutatio, et non timuerunt Deum.	20 Isten, aki öröktől fogva létezik, meghallgat és megalázza őket, mert az ilyenek meg nem változnak, nem félik Istent.
21 Extendit manum suam in socios; contaminavit foedus suum.	21 Társaira emelte kezét, szövetségét meggyalázta.
22 Lene super butyrum est os eius, pugna autem cor illius: molliti sunt sermones eius super oleum, et ipsi sunt gladii destricti. -	22 Ajkai a vajnál lágyabbak, de szíve háborúsággal teli. Szavai simábbak az olajnál, ugyanakkor azonban kivont kardok.
23 Iacta super Dominum curam tuam, et ipse te enutriet; non dabit in aeternum fluctuationem iusto.	23 Vesd az Úrra gondodat, s ő majd gondoskodik rólad; Nem engedi soha, hogy ingadozzék az igaz.
24 Tu vero, Deus, deduces eos in puteum interitus. Viri sanguinum et dolosi non dimidiabunt dies suos; ego autem sperabo in te, Domine.	24 Isten, te letaszítod őket a pusztulás vermébe. A vérengző és álnok emberek életük felét sem érik el; Ezért bízom én, Uram, tebenned!