Psalmen 137

Menge Bibel	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 An Babels Strömen, da saßen wir und weinten,wenn Zions wir gedachten;	1 Ott ültünk Babilon folyóvizei mellett, és sírtunk, amikor Sionra gondoltunk.
2 an die Weiden, die dort stehen,hängten wir unsre Harfen;	2 A fűzfákra akasztottuk ott hangszereinket,
3 denn Lieder verlangten von uns dort unsre Zwingherrn,und unsre Peiniger hießen uns fröhlich sein: »Singt uns eins von euren Zionsliedern!«	3 mert énekszót kívántak tőlünk, akik foglyul ejtettek minket: »Zengjetek dalt nekünk Sion dalaiból«, mondták, akik elhurcoltak minket.
4 Wie sollten wir singen die Lieder des HERRNauf fremdem Boden?	4 Hogyan énekelhetnénk az Úr énekét idegen földön?
5 Vergesse ich dich, Jerusalem,so verdorre mir die rechte Hand!	5 Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem!
6 Die Zunge bleibe mir am Gaumen kleben,wenn ich deiner nicht eingedenk bleibe,wenn ich Jerusalem nicht stelle über alles, was mir Freude macht!	6 Ragadjon a torkomhoz a nyelvem, ha rólad meg nem emlékezem, ha nem tartom Jeruzsálemet legfőbb örömömnek!
7 Gedenke, HERR, den Söhnen Edomsden Unglückstag Jerusalems,wie sie riefen: »Reißt nieder, reißt niederbis auf den Grund in ihm!«	7 Emlékezzél meg, Uram, Edom fiairól, Jeruzsálemnek arról a napjáról, amikor ők ezt mondták: »Rontsátok le! Rontsátok le, egészen az alapjáig!«
8 Bewohnerschaft Babels, Verwüsterin!Heil dem, der dir vergiltdasselbe, was du an uns verübt!	8 Babilon leánya, te nyomorult, boldog, aki megfizet neked rajtunk elkövetett tetteidért!
9 Heil dem, der deine Kindlein packtund am Felsen sie zerschmettert!	9 Boldog, aki megragadja és sziklához vágja kisdedeidet!