1 L'argento ha un principio nelle sue vene, e l'oro ha un luogo dov'ei si fonde. | 1 Van az ezüstnek lelőhelye, és helye az aranynak, ahol kimossák, |
2 Dalla terra cavasi il ferro: e la pietra sciolta col fuoco si cangia in rame. | 2 a vasat a földből hozzák elő, s a melegtől megolvadt kő érccé változik, |
3 Egli fissa alle tenebre la lor durazione, e la fine investiga di tutte le cose, ed anche la pietra ascosa nella caligine, e nell'ombra di morte. | 3 határt vet az ember a sötétségnek, és felkutatja mindennek a végét, a homály köveit és a halál árnyékát is. |
4 Un torrente separa dai viaggiatori, e ad esse non si appressa il piede del povero, e sono in luoghi inaccessibili. | 4 Tárnákat nyit idegen nép, leereszkedik oda, hová ember még nem tette lábát, és lebeg távol az emberektől. |
5 Una terra, dal cui seno nasceva del pane, è disertata dal fuoco. | 5 A kenyértermő földet, tűzzel forgatja fel alul, |
6 Havvi un luogo, di cui i sassi sono saffiri, e le sue zolle sono oro. | 6 köveiben zafírt talál és porában arany van, |
7 Uccello non ne conobbe la strada, e l'occhio dell'avoltoio non giunse a discernerla. | 7 ösvényét madár nem ismeri, s a keselyű szeme ki nem fürkészi, |
8 Ella non fu battuta da' figliuoli de' mercatanti, né vi passò la lionessa. | 8 nem tapossák azt büszke vadak, nem jár azon oroszlán. |
9 Egli stese sua mano contro i vivi massi, e rovesciò le montagne dalle loro radici. | 9 Ráteszi kezét a kemény sziklára, felforgatja a hegyek fenekét, |
10 Egli scavò rivi di acque trai sassi, e l'occhio di lui indagò tutto quel, che v'è di prezioso. | 10 aknákat vág a sziklában, és a szeme mindenféle drágaságra mered, |
11 Egli visitò le ime parti de' fiumi, e ne trasse fuori ciò che vi era nascosto. | 11 megvizsgálja a folyók fenekét és rejtett dolgokat hoz napvilágra. |
12 Ma dov' è, che trovisi la sapienza? e la sede dell'intelligenza dov'è? | 12 De hol található a bölcsesség, és hol van az értelem lelőhelye? |
13 Il pregio di lei non è conosciuto dall'uomo, né ella si trova nella terra di quei, che vivono delle delizie. | 13 Ember a hozzá vivő utat nem ismeri, és nem lehet azt az élők földjén megtalálni. |
14 L'abisso dice: Meco ella non è, e il mare confessa: Ella non è con me. | 14 A mélység mondja: ‘Nincsen bennem!’ S a tenger így szól: ‘Nincsen nálam!’ |
15 Ella non si compera coll'oro più fino; né cambiò fassene a peso d'argento. | 15 Nem lehet azt megszerezni színarannyal, nem lehet árát lemérni ezüstben; |
16 Ella non sarà messa a paragone colle tinte preziose delle Indie, né colla pietra sardonica più pregiata, né col saffiro. | 16 nem lehet hasonlítani India festett szöveteihez, sem a szárdonix drágakövéhez, sem a zafírhoz; |
17 Non sarà stimato eguale a lei l'oro, od il cristallo, né sarà data in cambio per vasi di pretto oro: | 17 nem ér fel vele sem arany, sem üveg, nem lehet becserélni arany holmiért. |
18 Le più eccelse, e pregiate cose non son da rammentarsi in suo paraggio: ma occulto è il luogo onde estraggesi la sapienza. | 18 Ne említsék mellette a korállt meg a kristályt; a bölcsesség birtoka többet ér a gyöngynél! |
19 Non si agguaglerà a lei il topazio d'Etiopia, né le saran poste in confronto le tinture più splendide. | 19 Nem ér fel vele Kús topáza, értékesebb a legtisztább festéknél. |
20 Donde adunque vien mai la sapienza, e quale è la sede della intelligenza? | 20 Honnan jő tehát a bölcsesség? hol van az értelem lelőhelye? |
21 Ella è ascosa agli sguardi di tutti i viventi, ella è ignota anche agli uccelli dell'aria. | 21 El van az rejtve minden élő szeme elől, az ég madarai sem tudják. |
22 La perdizione, e la morte hanno detto: Alle nostre orecchie è giunta la fama di lei. | 22 Az Enyészet és a Halál mondják: ‘Csak hallomásból tudunk róla!’ |
23 La via per trovarla è nota a Dio, ed egli sa dov'ella dimori. | 23 Isten tudja a hozzá vivő utat és ő ismeri lelőhelyét, |
24 Perocché lo sguardo di lui giunge sino ai confini del mondo, ed egli vede tutte le cose che sono sotto de' cieli. | 24 mert belátja ő a világ határait, és szemlél mindent az ég alatt. |
25 Egli, che diede ai venti il momento, e librò, e misurò le acque. | 25 Amikor a szeleknek súlyt adott s a vizeket kimérte mértékkel, |
26 Allorché la legge prescrisse alle piove, e la strada alle sonanti procelle: | 26 amikor az esőnek törvényt szabott s utat a csattogó villámnak: |
27 Allora egli la vide, e la manifestò, e la stabilì, e ne scoperse i segreti. | 27 akkor látta s megszámlálta, odaállította s megvizsgálta. |
28 E all'uomo disse: Ecco che il timor del Signore egli è la stessa sapienza, e la fuga del male ell'è la vera intelligenza. | 28 Az embernek pedig mondta: ‘Íme, az Úr félelme: ez a bölcsesség, s a gonosztól távozni: ez az értelem.’« |