Mark 6

KING JAMES BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 And he went out from thence, and came into his own country; and his disciples follow him.	1 Ezután kijött onnan, és elment a saját falujába. A tanítványai követték.
2 And when the sabbath day was come, he began to teach in the synagogue: and many hearing him were astonished, saying, From whence hath this man these things? and what wisdom is this which is given unto him, that even such mighty works are wrought by his hands?	2 Amikor szombat lett, elkezdett a zsinagógában tanítani. Sokan, akik hallgatták, csodálkoztak tanításán, és azt kérdezték: »Honnan vette ez mindezt? Milyen bölcsesség az, amely neki adatott? És milyen csodák történnek a keze által?
3 Is not this the carpenter, the son of Mary, the brother of James, and Joses, and of Juda, and Simon? and are not his sisters here with us? And they were offended at him.	3 Nem az ács ez, Mária fia, Jakab és József és Júdás és Simon testvére? Nem az ő nővérei vannak itt nálunk?« És megbotránkoztak benne.
4 But Jesus said unto them, A prophet is not without honour, but in his own country, and among his own kin, and in his own house.	4 Jézus pedig azt mondta nekik: »Nem vetik meg a prófétát, csak a maga hazájában, a rokonai között és a házában.«
5 And he could there do no mighty work, save that he laid his hands upon a few sick folk, and healed them.	5 Nem is tudott egy csodát sem tenni ott, csak néhány beteget gyógyított meg, rájuk téve kezét.
6 And he marvelled because of their unbelief. And he went round about the villages, teaching.	6 És csodálkozott hitetlenségükön. Ezután bejárta a helységeket a környéken és tanított.
7 And he called unto him the twelve, and began to send them forth by two and two; and gave them power over unclean spirits;	7 Aztán magához hívta a tizenkettőt, és elkezdte őket kettesével elküldeni. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett.
8 And commanded them that they should take nothing for their journey, save a staff only; no scrip, no bread, no money in their purse:	8 Meghagyta nekik, hogy az útra vándorboton kívül semmit ne vigyenek; se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben.
9 But be shod with sandals; and not put on two coats.	9 Sarut kössenek, de ne öltözzenek két köntösbe.
10 And he said unto them, In what place soever ye enter into an house, there abide till ye depart from that place.	10 Azt mondta nekik: »Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem mentek onnan.
11 And whosoever shall not receive you, nor hear you, when ye depart thence, shake off the dust under your feet for a testimony against them. Verily I say unto you, It shall be more tolerable for Sodom and Gomorrha in the day of judgment, than for that city.	11 Ha pedig valahol nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek ki, rázzátok le lábatokról a port is, bizonyságul ellenük.«
12 And they went out, and preached that men should repent.	12 Azok elmentek, és hirdették, hogy tartsanak bűnbánatot.
13 And they cast out many devils, and anointed with oil many that were sick, and healed them.	13 Sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal, és azok meggyógyultak.
14 And king Herod heard of him; (for his name was spread abroad:) and he said, That John the Baptist was risen from the dead, and therefore mighty works do shew forth themselves in him.	14 Heródes király is hallott róla, mert a neve ismert volt már. Azt mondták: »Keresztelő János támadt fel a halálból, azért működnek benne a csodatévő erők.«
15 Others said, That it is Elias. And others said, That it is a prophet, or as one of the prophets.	15 Mások pedig így szóltak: »Illés ő.« Ismét mások azt mondták: »Próféta ez; mintha egy lenne a próféták közül.«
16 But when Herod heard thereof, he said, It is John, whom I beheaded: he is risen from the dead.	16 Ezeket hallva Heródes így szólt: »János, akinek a fejét vetettem, az támadt fel a halálból.«
17 For Herod himself had sent forth and laid hold upon John, and bound him in prison for Herodias' sake, his brother Philip's wife: for he had married her.	17 Heródes ugyanis parancsot adott és elfogatta Jánost. Megkötöztette őt a börtönben Heródiás miatt, aki a testvérének, Fülöpnek volt a felesége, de ő feleségül vette.
18 For John had said unto Herod, It is not lawful for thee to have thy brother's wife.	18 János ugyanis azt mondta Heródesnek: »Nem szabad a testvéred feleségét elvenned.«
19 Therefore Herodias had a quarrel against him, and would have killed him; but she could not:	19 Ezért aztán Heródiás ármánykodott ellene, és meg akarta őt ölni, de nem volt képes rá.
20 For Herod feared John, knowing that he was a just man and an holy, and observed him; and when he heard him, he did many things, and heard him gladly.	20 Heródes ugyanis tartott Jánostól. Tudta róla, hogy igaz és szent férfiú, ezért védelmébe vette, őt hallgatva sokszor kétkedés fogta el, és szívesen hallgatta.
21 And when a convenient day was come, that Herod on his birthday made a supper to his lords, high captains, and chief estates of Galilee;	21 Egyszer azonban, amikor Heródes a születésnapján lakomát rendezett országa nagyjainak, ezredeseinek és Galilea előkelőségeinek,
22 And when the daughter of the said Herodias came in, and danced, and pleased Herod and them that sat with him, the king said unto the damsel, Ask of me whatsoever thou wilt, and I will give it thee.	22 bement Heródiás lánya és táncolt nekik. Ez nagyon tetszett Heródesnek és az asztaltársaságnak. A király erre azt mondta a lánynak: »Kérj tőlem, amit csak akarsz, és megadom neked.«
23 And he sware unto her, Whatsoever thou shalt ask of me, I will give it thee, unto the half of my kingdom.	23 Meg is esküdött neki, hogy: »Bármit kérsz, megadom neked, akár az országom felét is!«
24 And she went forth, and said unto her mother, What shall I ask? And she said, The head of John the Baptist.	24 Az kiment és megkérdezte anyjától: »Mit kérjek?« Az így szólt: »Keresztelő János fejét.«
25 And she came in straightway with haste unto the king, and asked, saying, I will that thou give me by and by in a charger the head of John the Baptist.	25 Erre nagy sietve bement a királyhoz és előadta kérelmét: »Azt akarom, hogy rögtön add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.«
26 And the king was exceeding sorry; yet for his oath's sake, and for their sakes which sat with him, he would not reject her.	26 A király elszomorodott, de az esküje és az asztaltársak miatt nem akarta kedvét szegni.
27 And immediately the king sent an executioner, and commanded his head to be brought: and he went and beheaded him in the prison,	27 Rögtön elküldte a hóhért, megparancsolta, hogy hozzák el a fejét egy tálon. Az lefejezte a tömlöcben,
28 And brought his head in a charger, and gave it to the damsel: and the damsel gave it to her mother.	28 elhozta a fejét egy tálon, és átadta a lánynak, a lány pedig odaadta anyjának.
29 And when his disciples heard of it, they came and took up his corpse, and laid it in a tomb.	29 Amikor a tanítványai megtudták ezt, eljöttek, elvitték a testét és sírba helyezték.
30 And the apostles gathered themselves together unto Jesus, and told him all things, both what they had done, and what they had taught.	30 Az apostolok ismét összegyűltek Jézus körül, és mindnyájan beszámoltak, hogy mi mindent tettek és mit tanítottak.
31 And he said unto them, Come ye yourselves apart into a desert place, and rest a while: for there were many coming and going, and they had no leisure so much as to eat.	31 Ő ekkor azt mondta nekik: »Gyertek félre egy magányos helyre, és pihenjetek meg egy kicsit.« Olyan sokan jöttek-mentek ugyanis, hogy még enni sem volt idejük.
32 And they departed into a desert place by ship privately.	32 Bárkába szálltak tehát, és félrevonultak egy elhagyatott helyre, egyedül.
33 And the people saw them departing, and many knew him, and ran afoot thither out of all cities, and outwent them, and came together unto him.	33 Sokan látták azonban őket, s észrevették, amikor elmentek. Minden városból futottak oda gyalog, és megelőzték őket.
34 And Jesus, when he came out, saw much people, and was moved with compassion toward them, because they were as sheep not having a shepherd: and he began to teach them many things.	34 Amikor kiszállt, Jézus meglátta a hatalmas tömeget, és megesett rajtuk a szíve, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok , és sok mindenre kezdte őket tanítani.
35 And when the day was now far spent, his disciples came unto him, and said, This is a desert place, and now the time is far passed:	35 Amikor az óra már későre járt, odamentek hozzá tanítványai, és azt mondták neki: »Sivár ez a hely és az idő későre jár.
36 Send them away, that they may go into the country round about, and into the villages, and buy themselves bread: for they have nothing to eat.	36 Bocsásd el őket, hogy a környékbeli majorokba és falvakba menjenek és élelmet vegyenek maguknak.«
37 He answered and said unto them, Give ye them to eat. And they say unto him, Shall we go and buy two hundred pennyworth of bread, and give them to eat?	37 Ő azonban ezt felelte nekik: »Adjatok nekik ti enni.« Azok így válaszoltak: »Menjünk el és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adhassunk nekik?«
38 He saith unto them, How many loaves have ye? go and see. And when they knew, they say, Five, and two fishes.	38 Erre megkérdezte tőlük: »Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg.« Mikor megszámolták, azt mondták: »Öt darab, és két halunk.«
39 And he commanded them to make all sit down by companies upon the green grass.	39 Ő megparancsolta nekik, hogy telepítsék le mindnyájukat csoportokban a zöld füvön.
40 And they sat down in ranks, by hundreds, and by fifties.	40 Letelepedtek tehát csoportonként százával, ötvenével.
41 And when he had taken the five loaves and the two fishes, he looked up to heaven, and blessed, and brake the loaves, and gave them to his disciples to set before them; and the two fishes divided he among them all.	41 Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, áldás mondott, és megtörte a kenyereket. Azután odaadta tanítványainak, hogy eléjük tegyék. A két halat is elosztotta valamennyiük között.
42 And they did all eat, and were filled.	42 Mindnyájan ettek és jóllaktak.
43 And they took up twelve baskets full of the fragments, and of the fishes.	43 A megmaradt kenyérdarabokkal és a halakkal tizenkét kosarat töltöttek meg.
44 And they that did eat of the loaves were about five thousand men.	44 Akik ettek a kenyerekből, ötezren voltak, csak a férfiak.
45 And straightway he constrained his disciples to get into the ship, and to go to the other side before unto Bethsaida, while he sent away the people.	45 Ezután mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak bárkába, és menjenek előre a túlpartra, Betszaidába, amíg ő elbocsátja a tömeget.
46 And when he had sent them away, he departed into a mountain to pray.	46 Miután elküldte őket, felment a hegyre imádkozni.
47 And when even was come, the ship was in the midst of the sea, and he alone on the land.	47 Amikor beesteledett, a bárka a tenger közepén volt, ő meg egymaga a szárazon.
48 And he saw them toiling in rowing; for the wind was contrary unto them: and about the fourth watch of the night he cometh unto them, walking upon the sea, and would have passed by them.	48 Látta őket küszködni az evezéssel – mert ellenkező szelük volt. Az éjszaka negyedik őrváltása körül odament hozzájuk a tengeren járva, majd el akart mellettük haladni.
49 But when they saw him walking upon the sea, they supposed it had been a spirit, and cried out:	49 Azok pedig látva őt, amint a tengeren jár, kísértetnek nézték és fölkiáltottak,
50 For they all saw him, and were troubled. And immediately he talked with them, and saith unto them, Be of good cheer: it is I; be not afraid.	50 mert mindnyájan látták őt, és zavarba estek. De ő mindjárt megszólította őket, és azt mondta nekik: »Bízzatok! Én vagyok, ne féljetek!«
51 And he went up unto them into the ship; and the wind ceased: and they were sore amazed in themselves beyond measure, and wondered.	51 Majd beszállt hozzájuk a bárkába, a szél pedig elállt. Ők erre még jobban álmélkodtak magukban.
52 For they considered not the miracle of the loaves: for their heart was hardened.	52 Nem okultak ugyanis a kenyerekből, s a szívük még érzéketlen volt.
53 And when they had passed over, they came into the land of Gennesaret, and drew to the shore.	53 Átkeltek a tavon, és Genezáret földjére jutottak és kikötöttek.
54 And when they were come out of the ship, straightway they knew him,	54 De mihelyt kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön felismerték őt,
55 And ran through that whole region round about, and began to carry about in beds those that were sick, where they heard he was.	55 és körbefutva az egész környéken elkezdték a betegeket ágyastól összehordani oda, ahol hallották, hogy ott van.
56 And whithersoever he entered, into villages, or cities, or country, they laid the sick in the streets, and besought him that they might touch if it were but the border of his garment: and as many as touched him were made whole.	56 Amerre csak betért a falvakba, majorokba vagy városokba, az utcákra tették a betegeket, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Mindazok, akik megérintették őt, meggyógyultak.