Báruk könyve 4

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Ez az Isten parancsainak könyve, az örök érvényű törvény; mindazok, akik megtartják, eljutnak az életre, akik pedig elhagyják, meghalnak.	1 Ipsa est liber praeceptorum Dei et lex, quae permanet in aeter num. Omnes, qui tenent eam, ad vitam; qui autem relinquunt eam, morientur.
2 Térj meg, Jákob, és ragadd meg azt, haladj az úton annak fényessége felé, az ő világossága felé.	2 Convertere, Iacob, et apprehende eam; perambula ad splendorem in lumine eius.
3 Ne add másnak dicsőségedet, se méltóságodat más nemzetnek!	3 Noli dare alteri gloriam tuam et dignitates tuas genti alienae.
4 Boldogok vagyunk, Izrael, mert ami Istennek tetszik, ismeretes előttünk.	4 Beati sumus, Israel, quia, quae placent Deo, nobis nota sunt.
5 Légy bizalommal, Isten népe, emlékezzél meg, Izrael!	5 Confide, popule meus, memoria Israel:
6 El vagytok adva a nemzeteknek, de nem végromlásra, hanem mert szörnyű haragra lobbantottátok Istent, azért adott át titeket az ellenségnek.	6 venumdati estis gentibus non in perditionem, sed, quia irritastis Deum, traditi estis adversariis.
7 Mert felingereltétek alkotótokat, az örök Istent, azzal, hogy szellemeknek áldoztatok, és nem Istennek.	7 Exacerbastis enim eum, qui fecit vos, sacrificantes daemonibus et non Deo.
8 Mert elfelejtettétek az Istent, aki táplált titeket, és megszomorítottátok dajkátokat, Jeruzsálemet.	8 Obliti autem estis Deum, qui vos pavit, Deum aeternum, et contristastis eam, quae vos enutrivit, Ierusalem.
9 Ő látta Istennek rátok törő haragját, és így szólt: »Halljátok ti, Sion szomszédai: Nagy gyászt hozott rám Isten!	9 Vidit enim supervenientem vobis iram a Deo et dixit: “ Audite, vicinae Sion: Superinduxit mihi Deus luctum magnum.
10 Mert láttam népem számkivetését, fiaimét és leányaimét, melyet rájuk hozott az Örökkévaló.	10 Vidi enim captivitatem filiorum meorum et filiarum, quam superinduxit illis Aeternus.
11 Mert felneveltem őket boldogan, de sírva és gyász közepette váltam meg tőlük.	11 Nutrivi enim illos cum iucunditate, dimisi autem illos cum fletu et luctu.
12 Senki se örvendjen rajtam, ki özvegységre jutottam és egyedül állok. Sokan elhagytak engem fiaim bűnei miatt, mert ők eltávoztak az Isten törvényétől;	12 Nemo gaudeat super me, viduam et derelictam a multis; desolata sum propter peccata filiorum meorum, quia declinaverunt a lege Dei.
13 nem törődtek rendeleteivel, nem haladtak az Isten parancsainak útjain, és nem jártak igazsága szerint a fegyelem ösvényein.	13 Iustificationes autem eius non cognoverunt neque ambulaverunt in viis mandatorum Dei neque semitas disciplinae in iustitia eius ingressi sunt.
14 Jöjjenek Sion szomszédai, és gondoljanak fiaim és leányaim számkivetésére, melyet rájuk hozott az Örökkévaló.	14 Veniant vicinae Sion; et memores estote captivitatis filiorum meorum et filiarum, quam superinduxit illis Aeternus.
15 Mert rájuk hozott egy népet a távolból, egy arcátlan és másnyelvű népet,	15 Superinduxit enim illis gentem de longinquo, gentem improbam et alterius linguae, qui non sunt reveriti senem neque parvulorum miserti sunt
16 mely nem tisztelte az aggastyánt, nem irgalmazott a gyermekeknek, elhurcolta az özvegy szeretteit, s a magános nőt megfosztotta leányaitól.«	16 et abduxerunt dilectos viduae et a filiabus unicam desolaverunt ”.
17 Ám én mit segíthetnék rajtatok?	17 Ego autem, quid possum adiuvare vos?
18 Aki rátok hozta a bajokat, ő ragad majd ki titeket ellenségeitek kezéből!	18 Qui enim superinduxit in vos mala, eripiet vos de manu inimicorum vestrorum.
19 Menjetek csak, fiaim, menjetek, mert én elhagyatottan magamra maradtam!	19 Abite, filii, abite; ego enim derelicta sum sola.
20 Levetettem a jólét öltözetét, a könyörgés szőrruháját öltöttem magamra, s a Magasságbelihez kiáltok napjaimban.	20 Exui me stola pacis, indui autem me cilicio obsecrationis meae, clamabo ad Aeternum in diebus meis.
21 Legyetek bizalommal, fiaim, kiáltsatok az Úrhoz, és ő kiragad majd titeket az ellenséges fejedelmek kezéből!	21 Confidite, filii, clamate ad Deum, et eripiet vos de dominatione, de manu inimicorum.
22 Mert én az Örökkévalótól remélem szabadulástokat, és megörvendeztet engem a Szent azzal az irgalommal, melyet örök Szabadítónk gyakorol veletek.	22 Ego enim speravi ab Aeterno salutem vestram; et venit mihi gaudium a Sancto super misericordia, quae veniet vobis cito ab Aeterno, salutari vestro.
23 Gyász és sírás közepette váltam meg tőletek, de örömben és vigasságban hoz majd vissza titeket hozzám mindörökre az Úr.	23 Emisi enim vos cum luctu et fletu; reddet autem mihi vos Deus cum gaudio et laetitia in aeternum.
24 Mert amint Sion szomszédai látták elhurcoltatástokat, melyet rátok hozott Isten, úgy fogják nemsokára látni szabadulástokat is, melyet rátok hoz Isten nagy dicsőséggel és az Örökkévaló fényességével.	24 Nam, sicut nunc viderunt vicinae Sion vestram captivitatem, sic videbunt cito a Deo vestram salutem, quae superveniet vobis cum magna gloria et splendore Aeterni.
25 Fiaim, viseljétek türelemmel az Isten haragját, mely rátok zúdult; mert ellenséged üldöz ugyan téged, de nemsokára látod majd romlását és a nyakára hágsz.	25 Filii, patienter sustinete iram, quae vobis a Deo supervenit; persecutus est te inimicus tuus, sed cito videbis perditionem in cervicem eorum ascendentem.
26 Dédelgetett gyermekeim rögös utakon jártak, mert úgy hurcolták el őket, mint nyájat, melyet elrabolt az ellenség.	26 Delicati mei ambulaverunt vias asperas, ducti sunt ut grex direptus ab inimicis.
27 Legyetek bizalommal, fiaim, és kiáltsatok az Úrhoz, mert megemlékezik rólatok, ki elvitt titeket.	27 Confidite, filii, et clamate ad Deum; erit enim vestra ab inductore memoria.
28 Bizony, miként arra irányult figyelmetek, hogy eltévelyedjetek Istentől, éppúgy térjetek meg és tízszer jobban keressétek őt újra.	28 Nam sicut fuit mens vestra, ut erraretis a Deo, conversi decuplate studium quaerendi eum;
29 Mert aki rátok hozta a bajokat, örök vidámságot is ad majd újra nektek, azzal, hogy megszabadít titeket.	29 qui enim induxit in vos mala, inducet in vos aeternam iucunditatem cum salute vestra.
30 Légy bizalommal, Jeruzsálem, mert megvigasztal majd téged, aki neveden szólít!	30 Confide, Ierusalem; consolabitur enim te, qui te nominavit.
31 Elvesznek majd, akik ártalmadra voltak és gyötörtek téged, megbűnhődnek, akik örültek veszteden.	31 Miseri, qui te nocuerunt et qui exsultati sunt in casu tuo!
32 Megbűnhődnek majd azok a városok, melyeknek rabszolgái lettek fiaid; az is, amely átvette fiaidat!	32 Miserae civitates, quibus servierunt filii tui; misera, quae accepit filios tuos!
33 Mert amint örvendett romlásodnak és ujjongott bukásodon, éppúgy szomorkodik majd a saját pusztulásán!	33 Sicut enim gavisa est in tua ruina et laetata est in tuo casu, ita contristabitur in sua solitudine.
34 Véget ér sokasága fölött érzett öröme, és gyászra fordul vidámsága;	34 Et amputabo exsultationem multitudinis, et laetitia eius erit in luctum.
35 Mert tüzet bocsát rá az Örökkévaló hosszú időre, és ártó szellemek fognak benne lakni igen sokáig.	35 Ignis enim superveniet illi ab Aeterno in dies longinquos, et inhabitabitur a daemoniis plurimum temporis.
36 Tekints, Jeruzsálem, kelet felé, és lásd azt az örömöt, melyet Isten áraszt rád.	36 Circumspice ad orientem, Ierusalem, et vide iucunditatem, quae a Deo tibi superventura est.
37 Mert íme, megjönnek fiaid, kiket elbocsátottál, a széjjelszórtak; megjönnek, mert összegyűjti őket napkelettől napnyugtáig a Szentnek szava, és örvendeznek az Isten dicsőségén.	37 Ecce veniunt filii tui, quos emisisti, veniunt congregati ab ortu usque ad occasum verbo Sancti, gaudentes in Dei gloria.