Báruk könyve 4

KÁLDI-NEOVULGÁTA	KING JAMES BIBLE
1 Ez az Isten parancsainak könyve, az örök érvényű törvény; mindazok, akik megtartják, eljutnak az életre, akik pedig elhagyják, meghalnak.	1 This is the book of the commandments of God, and the law that endureth for ever: all they that keep it shall come to life; but such as leave it shall die.
2 Térj meg, Jákob, és ragadd meg azt, haladj az úton annak fényessége felé, az ő világossága felé.	2 Turn thee, O Jacob, and take hold of it: walk in the presence of the light thereof, that thou mayest be illuminated.
3 Ne add másnak dicsőségedet, se méltóságodat más nemzetnek!	3 Give not thine honour to another, nor the things that are profitable unto thee to a strange nation.
4 Boldogok vagyunk, Izrael, mert ami Istennek tetszik, ismeretes előttünk.	4 O Israel, happy are we: for things that are pleasing to God are made known unto us.
5 Légy bizalommal, Isten népe, emlékezzél meg, Izrael!	5 Be of good cheer, my people, the memorial of Israel.
6 El vagytok adva a nemzeteknek, de nem végromlásra, hanem mert szörnyű haragra lobbantottátok Istent, azért adott át titeket az ellenségnek.	6 Ye were sold to the nations, not for [your] destruction: but because ye moved God to wrath, ye were delivered unto the enemies.
7 Mert felingereltétek alkotótokat, az örök Istent, azzal, hogy szellemeknek áldoztatok, és nem Istennek.	7 For ye provoked him that made you by sacrificing unto devils, and not to God.
8 Mert elfelejtettétek az Istent, aki táplált titeket, és megszomorítottátok dajkátokat, Jeruzsálemet.	8 Ye have forgotten the everlasting God, that brought you up; and ye have grieved Jerusalem, that nursed you.
9 Ő látta Istennek rátok törő haragját, és így szólt: »Halljátok ti, Sion szomszédai: Nagy gyászt hozott rám Isten!	9 For when she saw the wrath of God coming upon you, she said, Hearken, O ye that dwell about Sion: God hath brought upon me great mourning;
10 Mert láttam népem számkivetését, fiaimét és leányaimét, melyet rájuk hozott az Örökkévaló.	10 For I saw the captivity of my sons and daughters, which the Everlasting brought upon them.
11 Mert felneveltem őket boldogan, de sírva és gyász közepette váltam meg tőlük.	11 With joy did I nourish them; but sent them away with weeping and mourning.
12 Senki se örvendjen rajtam, ki özvegységre jutottam és egyedül állok. Sokan elhagytak engem fiaim bűnei miatt, mert ők eltávoztak az Isten törvényétől;	12 Let no man rejoice over me, a widow, and forsaken of many, who for the sins of my children am left desolate; because they departed from the law of God.
13 nem törődtek rendeleteivel, nem haladtak az Isten parancsainak útjain, és nem jártak igazsága szerint a fegyelem ösvényein.	13 They knew not his statutes, nor walked in the ways of his commandments, nor trod in the paths of discipline in his righteousness.
14 Jöjjenek Sion szomszédai, és gondoljanak fiaim és leányaim számkivetésére, melyet rájuk hozott az Örökkévaló.	14 Let them that dwell about Sion come, and remember ye the captivity of my sons and daughters, which the Everlasting hath brought upon them.
15 Mert rájuk hozott egy népet a távolból, egy arcátlan és másnyelvű népet,	15 For he hath brought a nation upon them from far, a shameless nation, and of a strange language, who neither reverenced old man, nor pitied child.
16 mely nem tisztelte az aggastyánt, nem irgalmazott a gyermekeknek, elhurcolta az özvegy szeretteit, s a magános nőt megfosztotta leányaitól.«	16 These have carried away the dear beloved children of the widow, and left her that was alone desolate without daughters.
17 Ám én mit segíthetnék rajtatok?	17 But what can I help you?
18 Aki rátok hozta a bajokat, ő ragad majd ki titeket ellenségeitek kezéből!	18 For he that brought these plagues upon you will deliver you from the hands of your enemies.
19 Menjetek csak, fiaim, menjetek, mert én elhagyatottan magamra maradtam!	19 Go your way, O my children, go your way: for I am left desolate.
20 Levetettem a jólét öltözetét, a könyörgés szőrruháját öltöttem magamra, s a Magasságbelihez kiáltok napjaimban.	20 I have put off the clothing of peace, and put upon me the sackcloth of my prayer: I will cry unto the Everlasting in my days.
21 Legyetek bizalommal, fiaim, kiáltsatok az Úrhoz, és ő kiragad majd titeket az ellenséges fejedelmek kezéből!	21 Be of good cheer, O my children, cry unto the Lord, and he will deliver you from the power and hand of the enemies.
22 Mert én az Örökkévalótól remélem szabadulástokat, és megörvendeztet engem a Szent azzal az irgalommal, melyet örök Szabadítónk gyakorol veletek.	22 For my hope is in the Everlasting, that he will save you; and joy is come unto me from the Holy One, because of the mercy which shall soon come unto you from the Everlasting our Saviour.
23 Gyász és sírás közepette váltam meg tőletek, de örömben és vigasságban hoz majd vissza titeket hozzám mindörökre az Úr.	23 For I sent you out with mourning and weeping: but God will give you to me again with joy and gladness for ever.
24 Mert amint Sion szomszédai látták elhurcoltatástokat, melyet rátok hozott Isten, úgy fogják nemsokára látni szabadulástokat is, melyet rátok hoz Isten nagy dicsőséggel és az Örökkévaló fényességével.	24 Like as now the neighbours of Sion have seen your captivity: so shall they see shortly your salvation from our God which shall come upon you with great glory, and brightness of the Everlasting.
25 Fiaim, viseljétek türelemmel az Isten haragját, mely rátok zúdult; mert ellenséged üldöz ugyan téged, de nemsokára látod majd romlását és a nyakára hágsz.	25 My children, suffer patiently the wrath that is come upon you from God: for thine enemy hath persecuted thee; but shortly thou shalt see his destruction, and shalt tread upon his neck.
26 Dédelgetett gyermekeim rögös utakon jártak, mert úgy hurcolták el őket, mint nyájat, melyet elrabolt az ellenség.	26 My delicate ones have gone rough ways, and were taken away as a flock caught of the enemies.
27 Legyetek bizalommal, fiaim, és kiáltsatok az Úrhoz, mert megemlékezik rólatok, ki elvitt titeket.	27 Be of good comfort, O my children, and cry unto God: for ye shall be remembered of him that brought these things upon you.
28 Bizony, miként arra irányult figyelmetek, hogy eltévelyedjetek Istentől, éppúgy térjetek meg és tízszer jobban keressétek őt újra.	28 For as it was your mind to go astray from God: so, being returned, seek him ten times more.
29 Mert aki rátok hozta a bajokat, örök vidámságot is ad majd újra nektek, azzal, hogy megszabadít titeket.	29 For he that hath brought these plagues upon you shall bring you everlasting joy with your salvation.
30 Légy bizalommal, Jeruzsálem, mert megvigasztal majd téged, aki neveden szólít!	30 Take a good heart, O Jerusalem: for he that gave thee that name will comfort thee.
31 Elvesznek majd, akik ártalmadra voltak és gyötörtek téged, megbűnhődnek, akik örültek veszteden.	31 Miserable are they that afflicted thee, and rejoiced at thy fall.
32 Megbűnhődnek majd azok a városok, melyeknek rabszolgái lettek fiaid; az is, amely átvette fiaidat!	32 Miserable are the cities which thy children served: miserable is she that received thy sons.
33 Mert amint örvendett romlásodnak és ujjongott bukásodon, éppúgy szomorkodik majd a saját pusztulásán!	33 For as she rejoiced at thy ruin, and was glad of thy fall: so shall she be grieved for her own desolation.
34 Véget ér sokasága fölött érzett öröme, és gyászra fordul vidámsága;	34 For I will take away the rejoicing of her great multitude, and her pride shall be turned into mourning.
35 Mert tüzet bocsát rá az Örökkévaló hosszú időre, és ártó szellemek fognak benne lakni igen sokáig.	35 For fire shall come upon her from the Everlasting, long to endure; and she shall be inhabited of devils for a great time.
36 Tekints, Jeruzsálem, kelet felé, és lásd azt az örömöt, melyet Isten áraszt rád.	36 O Jerusalem, look about thee toward the east, and behold the joy that cometh unto thee from God.
37 Mert íme, megjönnek fiaid, kiket elbocsátottál, a széjjelszórtak; megjönnek, mert összegyűjti őket napkelettől napnyugtáig a Szentnek szava, és örvendeznek az Isten dicsőségén.	37 Lo, thy sons come, whom thou sentest away, they come gathered together from the east to the west by the word of the Holy One, rejoicing in the glory of God.