A zsoltárok könyve 77

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA CEI 1974
1 A karvezetőnek. Iditun szerint. Ászáf zsoltára.	1 'Al maestro del coro. Su "Iditum". Di Asaf. Salmo.'
2 Hangosan kiáltok az Úrhoz, hangosan kérem Istent, hogy figyeljen rám.	2 La mia voce sale a Dio e grido aiuto; la mia voce sale a Dio, finché mi ascolti.
3 Szorongatásom napján Istent keresem, éjjel is hozzá emelem kezeimet: nem lankadnak el. Nem akar megvigasztalódni a lelkem.	3 Nel giorno dell'angoscia io cerco il Signore, tutta la notte la mia mano è tesa e non si stanca; io rifiuto ogni conforto.
4 Sóhajtozom, ha Istenről elmélkedem, eleped a lelkem, ha rá gondolok.	4 Mi ricordo di Dio e gemo, medito e viene meno il mio spirito.
5 Szememet ébren tartod, nyugtalan vagyok, beszélni sem tudok.	5 Tu trattieni dal sonno i miei occhi, sono turbato e senza parole.
6 A hajdani időkre gondolok, a régmúlt esztendők járnak eszemben.	6 Ripenso ai giorni passati, ricordo gli anni lontani.
7 Szívem elmélkedik éjszaka, gondolkodom és töpreng a lelkem.	7 Un canto nella notte mi ritorna nel cuore: rifletto e il mio spirito si va interrogando.
8 Vajon örökre elvet Isten, s nem kegyelmez többé?	8 Forse Dio ci respingerà per sempre, non sarà più benevolo con noi?
9 Végleg elfogyott irgalma, elmarad nemzedékről nemzedékre szálló ígérete?	9 È forse cessato per sempre il suo amore, è finita la sua promessa per sempre?
10 Elfelejtette Isten a könyörületességet, vagy haragjában visszatartja irgalmát?	10 Può Dio aver dimenticato la misericordia, aver chiuso nell'ira il suo cuore?
11 Így szóltam: »Az az én bajom, hogy megváltozott a Fölségesnek jobbja.«	11 E ho detto: "Questo è il mio tormento: è mutata la destra dell'Altissimo".
12 Megemlékezem az Úr cselekedeteiről, megemlékezem csodáidról amelyeket kezdettől műveltél,	12 Ricordo le gesta del Signore, ricordo le tue meraviglie di un tempo.
13 Elmélkedem minden műveden, és végzéseiddel foglalkozom.	13 Mi vado ripetendo le tue opere, considero tutte le tue gesta.
14 Isten, szentséges a te utad; Ki olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk?	14 O Dio, santa è la tua via; quale dio è grande come il nostro Dio?
15 Te vagy az Isten! Te csodákat művelsz, megmutattad a népeknek hatalmadat.	15 Tu sei il Dio che opera meraviglie, manifesti la tua forza fra le genti.
16 Karoddal megváltottad népedet, Jákob és József fiait.	16 È il tuo braccio che ha salvato il tuo popolo, i figli di Giacobbe e di Giuseppe.
17 Láttak téged, Isten, a vizek, láttak téged a vizek és remegtek, és reszkettek a mélységek.	17 Ti videro le acque, Dio, ti videro e ne furono sconvolte; sussultarono anche gli abissi.
18 A felhők ontották a vizet, megzendültek a fellegek, nyilaid repültek.	18 Le nubi rovesciarono acqua, scoppiò il tuono nel cielo; le tue saette guizzarono.
19 Mennydörgésed zengett a forgószélben, villámaid beragyogták a földkerekséget, rengett a föld és remegett.	19 Il fragore dei tuoi tuoni nel turbine, i tuoi fulmini rischiararono il mondo, la terra tremò e fu scossa.
20 Tengeren vitt át utad, nagy vizeken vezetett át ösvényed és lábad nyoma nem volt látható.	20 Sul mare passava la tua via, i tuoi sentieri sulle grandi acque e le tue orme rimasero invisibili.
21 Mint juhnyájat vezetted népedet Mózes és Áron kezével.	21 Guidasti come gregge il tuo popolo per mano di Mosè e di Aronne.