A zsoltárok könyve 65

KÁLDI-NEOVULGÁTA	JERUSALEM
1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Ének.	1 Du maître de chant. Psaume de David. Cantique.
2 Téged illet a dicséret, ó Isten, a Sionon; Neked mutatnak be áldozatot Jeruzsálemben.	2 A toi la louange est due, ô Dieu, dans Sion; que pour toi le voeu soit acquitté:
3 Te meghallgatod imádságomat, eléd járul minden test a gonoszság miatt.	3 tu écoutes la prière. Jusqu'à toi vient toute chair
4 Noha gonoszságaink elhatalmasodtak rajtunk, te megbocsátod vétkeinket.	4 avec ses oeuvres de péché; nos fautes sont plus fortes que nous, mais toi, tu les effaces.
5 Boldog, akit kiválasztasz és magadhoz fogadsz, aki udvaraidban lakhat. Hadd dúslakodjunk házad javaiban, szentséges templomodban!	5 Heureux ton élu, ton familier, il demeure en tes parvis. Rassasions-nous des biens de ta maison, deschoses saintes de ton Temple.
6 Igazságodban csodálatosan meghallgatsz minket, mi szabadító Istenünk, reménysége a föld minden szélének, s a messze tengernek.	6 Tu nous réponds en prodiges de justice, Dieu de notre salut, espoir des extrémités de la terre et desîles lointaines;
7 Aki hatalmaddal megszilárdítottad a hegyeket, magadat erővel övezed.	7 toi qui maintiens les montagnes par ta force, qui te ceins de puissance,
8 Megfékezed a tenger zúgását, hullámainak bömbölését és a népek háborgását.	8 qui apaises le fracas des mers, le fracas de leurs flots. Les peuples sont en rumeur,
9 A föld határán lakók is félik jeleidet, ujjongásra készteted keletet és nyugatot.	9 pris d'effroi, les habitants des bouts du monde; tes signes font jubiler les portes du matin et du soir.
10 Meglátogatod a földet s elárasztod, elhalmozod bőséges javakkal. Isten folyója bővizű; Eledelt készítesz számukra, mert ez a rendelésed.	10 Tu visites la terre et la fais regorger, tu la combles de richesses. Le ruisseau de Dieu est remplid'eau, tu prépares les épis. Ainsi tu la prépares:
11 Barázdáit megitatod, göröngyeit elegyengeted, esővel felpuhítod és megáldod hajtásait.	11 arrosant ses sillons, aplanissant ses mottes, tu la détrempes d'averses, tu bénis son germe.
12 Jóságoddal koronázod az esztendőt, nyomodban bőség fakad.	12 Tu couronnes l'année de tes bontés, sur tes ornières la graisse ruisselle;
13 A puszták legelői megkövérednek, vidámságot öltenek a halmok.	13 ils ruissellent, les pacages du désert, les collines sont bordées d'allégresse;
14 Juhokkal telnek meg a mezők, gabonában bővelkednek a völgyek, örvendeznek és himnuszokat zengenek.	14 les prairies se revêtent de troupeaux, les vallées se drapent de froment, les cris de joie, ô leschansons!