A zsoltárok könyve 65

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Ének.	1 Au maître de chant. Psaume de David. Cantique.
2 Téged illet a dicséret, ó Isten, a Sionon; Neked mutatnak be áldozatot Jeruzsálemben.	2 Il est bon de te louer, ô Dieu, en Sion, et d’acquitter à Jérusalem nos promesses,
3 Te meghallgatod imádságomat, eléd járul minden test a gonoszság miatt.	3 car toi, tu as entendu la prière. Tout mortel traîne jusqu’à toi
4 Noha gonoszságaink elhatalmasodtak rajtunk, te megbocsátod vétkeinket.	4 ses actions coupables, le mal est plus fort que nous, mais toi tu pardonnes.
5 Boldog, akit kiválasztasz és magadhoz fogadsz, aki udvaraidban lakhat. Hadd dúslakodjunk házad javaiban, szentséges templomodban!	5 Heureux celui que tu choisis pour qu’il t’approche et qu’il demeure en tes parvis! Donne-nous tout notre saoul des biens de ta maison, des choses saintes de ton Temple.
6 Igazságodban csodálatosan meghallgatsz minket, mi szabadító Istenünk, reménysége a föld minden szélének, s a messze tengernek.	6 Réponds-nous comme il convient, fais des prodiges, ô Dieu, notre salut, espoir des terres les plus lointaines et des îles du grand large.
7 Aki hatalmaddal megszilárdítottad a hegyeket, magadat erővel övezed.	7 Dieu fort, tu as planté les montagnes; Dieu vêtu de puissance,
8 Megfékezed a tenger zúgását, hullámainak bömbölését és a népek háborgását.	8 tu domptes le tumulte des mers, le tumulte de leurs flots. Tu domptes le grondement des peuples,
9 A föld határán lakók is félik jeleidet, ujjongásra készteted keletet és nyugatot.	9 et tes signes glacent d’effroi les peuples lointains. Mais quelle joie aux portes du soleil levant, et sur les lieux là-bas où il se couche!
10 Meglátogatod a földet s elárasztod, elhalmozod bőséges javakkal. Isten folyója bővizű; Eledelt készítesz számukra, mert ez a rendelésed.	10 Tu visites la terre pour lui donner son eau, tu lui fais donner ses richesses. Le ruisseau céleste regorge d’eau pour préparer la terre et le blé des hommes.
11 Barázdáit megitatod, göröngyeit elegyengeted, esővel felpuhítod és megáldod hajtásait.	11 Tu la prépares, arrosant les sillons, aplanissant les mottes. Les averses la détrempent et tu bénis ses germes.
12 Jóságoddal koronázod az esztendőt, nyomodban bőség fakad.	12 Les biens que tu donnes sont à l’année sa couronne, sur tes sentiers la graisse ruisselle.
13 A puszták legelői megkövérednek, vidámságot öltenek a halmok.	13 Les prairies du désert en deviennent moelleuses. les collines ont pris leur habit de fête,
14 Juhokkal telnek meg a mezők, gabonában bővelkednek a völgyek, örvendeznek és himnuszokat zengenek.	14 les prés se couvrent de bétail, les vallées revêtent leur manteau de blé. Enfin leurs cris de joie, écoutez leur chant!