A zsoltárok könyve 57

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LXX
1 A karvezetőnek. A »Ne semmisíts meg« szerint. Miktám Dávidtól. Amikor Saul elől a barlangba menekült.	1 εις το τελος μη διαφθειρης τω δαυιδ εις στηλογραφιαν
2 Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam, mert beléd vetem bizalmamat, és szárnyad árnyékában húzom meg magam, amíg a veszedelem elvonul.	2 ει αληθως αρα δικαιοσυνην λαλειτε ευθεια κρινετε οι υιοι των ανθρωπων
3 A fölséges Istenhez kiáltok, Istenhez, aki jót cselekszik velem.	3 και γαρ εν καρδια ανομιας εργαζεσθε εν τη γη αδικιαν αι χειρες υμων συμπλεκουσιν
4 Az égből küld szabadulást nekem, és gyalázatba taszítja azokat, akik taposnak rajtam. Isten elküldi irgalmát és hűségét.	4 απηλλοτριωθησαν οι αμαρτωλοι απο μητρας επλανηθησαν απο γαστρος ελαλησαν ψευδη
5 Lelkem az oroszlánok kölykei közt hever, amelyek felfalják az emberek fiait. Foguk lándzsa és nyíl, nyelvük élesre fent szablya.	5 θυμος αυτοις κατα την ομοιωσιν του οφεως ωσει ασπιδος κωφης και βυουσης τα ωτα αυτης
6 Magasztaltassék föl Isten az egek fölé, és dicsőséged minden föld fölé!	6 ητις ουκ εισακουσεται φωνην επαδοντων φαρμακου τε φαρμακευομενου παρα σοφου
7 Hálót kerítettek lábamnak, és megaláztak engem; Vermet ástak nekem, de ők maguk estek bele.	7 ο θεος συνετριψεν τους οδοντας αυτων εν τω στοματι αυτων τας μυλας των λεοντων συνεθλασεν κυριος
8 Kész az én szívem, Istenem, kész az én szívem,	8 εξουδενωθησονται ως υδωρ διαπορευομενον εντενει το τοξον αυτου εως ου ασθενησουσιν
9 éneklek és zsoltárt zengek! Ébredj fel, dicsőségem, ébredjen a hárfa és a lant! Hadd keltsem fel a hajnalt!	9 ωσει κηρος ο τακεις ανταναιρεθησονται επεπεσε πυρ και ουκ ειδον τον ηλιον
10 Hálát adok neked, Uram, a népek között, zsoltárral dicsérlek a nemzetek között,	10 προ του συνιεναι τας ακανθας υμων την ραμνον ωσει ζωντας ωσει εν οργη καταπιεται υμας
11 mert irgalmad felér az egekig, és hűséged a fellegekig.	11 ευφρανθησεται δικαιος οταν ιδη εκδικησιν ασεβων τας χειρας αυτου νιψεται εν τω αιματι του αμαρτωλου
12 Magasztaltassék föl Isten az egek fölé, és dicsőséged minden föld fölé!	12 και ερει ανθρωπος ει αρα εστιν καρπος τω δικαιω αρα εστιν ο θεος κρινων αυτους εν τη γη