A zsoltárok könyve 56

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 A karvezetőnek. A »Jónat élem rehókím« szerint. Miktám Dávidtól. Amikor Gátban a filiszteusok elfogták.	1 Magistro chori. Secundum " Ionat elem rehoqim ". David. Miktam. Cum Gath Philistaei eum tenerent.
2 Könyörülj rajtam, Isten, mert taposnak rajtam az emberek, egész nap hadakozva legyűrnek.	2 Miserere mei, Deus, quoniam conculcavit me homo, tota die impugnans oppressit me.
3 Ellenségeim egész nap taposnak, bizony hadakoznak ellenem, ó, Fölséges.	3 Conculcaverunt me inimici mei tota die, quoniam multi pugnant adversum me, Altissime.
4 Bármikor fog is el a félelem, én tebenned remélek.	4 In quacumque die timebo, ego in te sperabo.
5 Istenben, akinek dicsőítem szavát, az Istenben remélek, nem félek, ember mit árthatna nekem?	5 In Deo, cuius laudabo sermonem, in Deo speravi; non timebo: quid faciet mihi caro?
6 Egész nap felforgatják dolgaimat, vesztemre tör minden gondolatuk.	6 Tota die rem meam perturbabant, adversum me omnes cogitationes eorum in malum.
7 Viszályt szítanak és köröttem ólálkodnak, sarkam után leselkednek. Ahogyan ők életemre törnek,	7 Concitabant iurgia, insidiabantur, ipsi calcaneum meum observabant. Sicut quaesierunt animam meam,
8 úgy fizess vissza gonoszságukért, törd össze haragodban e népeket, Isten!	8 ita pro iniquitate retribue illis, in ira populos prosterne, Deus.
9 Te számon tartod bujdosásomat, gyűjtsd tömlődbe könnyeimet: Ugye számon kéred őket?	9 Peregrinationes meas tu numerasti: pone lacrimas meas in utre tuo; nonne in supputatione tua?
10 Akkor majd meghátrálnak ellenségeim, bármely napon hívlak segítségül: íme megismertem, hogy te vagy Istenem.	10 Tunc convertentur inimici mei retrorsum, in quacumque die invocavero: ecce cognovi quoniam Deus meus es.
11 Az Istenben, akinek dicsőítem szavát, az Úrban, akinek dicsőítem szavát,	11 In Deo, cuius laudabo sermonem, in Domino, cuius laudabo sermonem,
12 az Istenben remélek, nem félek; Ember mit árthatna nekem?	12 in Deo speravi; non timebo: quid faciet mihi homo?
13 Tartozom neked, Istenem, azzal, amit megfogadtam, megadom neked a hálaáldozatokat,	13 Super me sunt, Deus, vota tua; reddam laudationes tibi,
14 mert megmentetted életem a haláltól, lábamat az elbukástól, hogy Isten előtt járjak az élők világosságában.	14 quoniam eripuisti animam meam de morte et pedes meos de lapsu, ut ambulem coram Deo in lumine viventium.