A zsoltárok könyve 56

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 A karvezetőnek. A »Jónat élem rehókím« szerint. Miktám Dávidtól. Amikor Gátban a filiszteusok elfogták.	1 Au maître de chant. Sur l’air “la silencieuse colombe des pays lointains…”. De David. Poème. Lorsque les Philistins s’emparèrent de lui à Gat.
2 Könyörülj rajtam, Isten, mert taposnak rajtam az emberek, egész nap hadakozva legyűrnek.	2 Ô Dieu, aie pitié de moi quand on me harcèle! tout le jour l’assaillant me presse,
3 Ellenségeim egész nap taposnak, bizony hadakoznak ellenem, ó, Fölséges.	3 tout le jour il me harcèle et me regarde me débattre. Qu’ils sont nombreux, mes adversaires! C’est en toi, Très-Haut,
4 Bármikor fog is el a félelem, én tebenned remélek.	4 que je me confie, le jour où je prends peur:
5 Istenben, akinek dicsőítem szavát, az Istenben remélek, nem félek, ember mit árthatna nekem?	5 je réveille ma foi aux paroles de Dieu, en Dieu je me confie et je n’ai plus de crainte: que peut me faire un mortel?
6 Egész nap felforgatják dolgaimat, vesztemre tör minden gondolatuk.	6 Tout le jour j’entends des paroles blessantes, ils ne pensent qu’à me faire du mal.
7 Viszályt szítanak és köröttem ólálkodnak, sarkam után leselkednek. Ahogyan ők életemre törnek,	7 Ils s’ameutent et se cachent, ils relèvent mes traces, ils partent en chasse contre moi.
8 úgy fizess vissza gonoszságukért, törd össze haragodban e népeket, Isten!	8 Pas de salut pour eux après tant d’injustices, ô Dieu, fais tomber sur eux la fureur des païens.
9 Te számon tartod bujdosásomat, gyűjtsd tömlődbe könnyeimet: Ugye számon kéred őket?	9 Tu as fait le compte de mes déboires, recueille mes larmes dans ton fermoir.
10 Akkor majd meghátrálnak ellenségeim, bármely napon hívlak segítségül: íme megismertem, hogy te vagy Istenem.	10 Mes ennemis reviendront en arrière le jour où je ferai appel, car je sais bien que Dieu est pour moi.
11 Az Istenben, akinek dicsőítem szavát, az Úrban, akinek dicsőítem szavát,	11 Je réveille ma foi aux paroles de Dieu, je reprends foi en la parole du Seigneur.
12 az Istenben remélek, nem félek; Ember mit árthatna nekem?	12 en Dieu je me confie et je n’ai plus de crainte: que peut me faire un mortel?
13 Tartozom neked, Istenem, azzal, amit megfogadtam, megadom neked a hálaáldozatokat,	13 Je n’oublie pas, ô Dieu, mes promesses, je t’offrirai la victime pour l’action de grâce.
14 mert megmentetted életem a haláltól, lábamat az elbukástól, hogy Isten előtt járjak az élők világosságában.	14 Car tu as gardé mes pieds d’un faux pas et je marcherai en présence de Dieu dans la lumière des vivants.