A zsoltárok könyve 138

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Dávidtól. Hálát adok neked, Uram, teljes szívemből, mert meghallgattad szájam szavát. Magasztallak az angyalok színe előtt,	1 David. Confitebor tibi, Domine, in toto corde meo, quoniam audisti verba oris mei. In conspectu angelorum psallam tibi,
2 leborulok szent templomod felé, áldást mondok nevednek irgalmadért és igazságodért, mert mindenek fölött felmagasztaltad szent nevedet.	2 adorabo ad templum sanctum tuum; et confitebor nomini tuo propter misericordiam tuam et veritatem tuam, quoniam magnificasti super omne nomen eloquium tuum.
3 Bármikor hívtalak segítségül, meghallgattál engem, és gyarapítottad az erőt lelkemben.	3 In quacumque die invocavero te, exaudi me; multiplicabis in anima mea virtutem.
4 Hálát ad neked, Uram, a föld minden királya, a te szád minden szavának hallatára,	4 Confitebuntur tibi, Domine, omnes reges terrae, quia audierunt eloquia oris tui.
5 és megéneklik az Úr útjait, mert nagy az Úr dicsősége.	5 Et cantabunt vias Domini, quoniam magna est gloria Domini;
6 Fölséges az Úr és rátekint az alázatosakra, de messziről megismeri a felfuvalkodottakat.	6 quoniam excelsus Dominus et humilem respicit et superbum a longe cognoscit.
7 Ha szorongatások között járok is, megőrzöd életemet; Ellenségeim haragjával szemben kinyújtod kezedet, és jobbod megszabadít engem.	7 Si ambulavero in medio tribulationis, vivificabis me; et contra iram inimicorum meorum extendes manum tuam, et salvum me faciet dextera tua.
8 Az Úr mindezt véghezviszi értem, Uram, irgalmad örökkévaló: ne vesd meg kezed alkotásait!	8 Dominus perficiet pro me; Domine, misericordia tua in saeculum: opera manuum tuarum ne despicias.