A zsoltárok könyve 138

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS
1 Dávidtól. Hálát adok neked, Uram, teljes szívemből, mert meghallgattad szájam szavát. Magasztallak az angyalok színe előtt,	1 De David. Te doy gracias, Señor, de todo corazón, te cantaré en presencia de los ángeles.
2 leborulok szent templomod felé, áldást mondok nevednek irgalmadért és igazságodért, mert mindenek fölött felmagasztaltad szent nevedet.	2 Me postraré ante tu santo Templo, y daré gracias a tu Nombre por tu amor y tu fidelidad, porque tu promesa ha superado tu renombre.
3 Bármikor hívtalak segítségül, meghallgattál engem, és gyarapítottad az erőt lelkemben.	3 Me respondiste cada vez que te invoqué y aumentaste la fuerza de mi alma.
4 Hálát ad neked, Uram, a föld minden királya, a te szád minden szavának hallatára,	4 Que los reyes de la tierra te bendigan al oír las palabras de tu boca,
5 és megéneklik az Úr útjait, mert nagy az Úr dicsősége.	5 y canten los designios del Señor, porque la gloria del Señor es grande.
6 Fölséges az Úr és rátekint az alázatosakra, de messziről megismeri a felfuvalkodottakat.	6 El Señor está en las alturas, pero se fija en el humilde y reconoce al orgulloso desde lejos,
7 Ha szorongatások között járok is, megőrzöd életemet; Ellenségeim haragjával szemben kinyújtod kezedet, és jobbod megszabadít engem.	7 Si camino entre peligros, me conservas la vida, extiendes tu mano contra el furor de mi enemigo, y tu derecha me salva.
8 Az Úr mindezt véghezviszi értem, Uram, irgalmad örökkévaló: ne vesd meg kezed alkotásait!	8 El Señor lo hará todo por mí. Señor, tu amor es eterno, ¡no abandones la obra de tus manos!