A zsoltárok könyve 130

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Zarándok-ének. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!	1 Canticum ascensionum. De profundis clamavi ad te, Domine;
2 Uram, hallgasd meg szavamat! Legyen füled figyelmes hangos esedezésemre.	2 Domine, exaudi vocem meam. Fiant aures tuae intendentes in vocem deprecationis meae.
3 Uram, ha a vétkeket számon tartod, Uram, ki állhat meg előtted?	3 Si iniquitates observaveris, Domine, Domine, quis sustinebit?
4 Hiszen tenálad a bocsánat, hogy féljünk téged.	4 Quia apud te propitiatio est, ut timeamus te.
5 Benned bízom, Uram. Lelkem bízik az ő szavában; várja	5 Sustinui te, Domine, sustinuit anima mea in verbo eius; speravit
6 lelkem az Urat, jobban, mint az őr a hajnalt. Jobban, mint az őr a hajnalt,	6 anima mea in Domino magis quam custodes auroram. Magis quam custodes auroram
7 várja Izrael az Urat, mert az Úrnál van az irgalom, és bőséges nála a szabadítás.	7 speret Israel in Domino, quia apud Dominum misericordia, et copiosa apud eum redemptio.
8 Ő megszabadítja Izraelt minden gonoszságától.	8 Et ipse redimet Israel ex omnibus iniquitatibus eius.