Jób könyve 3

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA CEI 2008
1 Ezután megnyitotta Jób a száját, elátkozta születése napját	1 Allora Giobbe aprì la bocca e maledisse il suo giorno.
2 és mondta:	2 Prese a dire:
3 »Vesszen a nap, amelyen születtem, az éj, amelyen mondták: ‘Fiú fogantatott.’	3 «Perisca il giorno in cui nacqui e la notte in cui si disse: “È stato concepito un maschio!”.
4 Legyen az a nap sötétség, Isten odafenn ne törődjék vele, napfény azon ne világítson.	4 Quel giorno divenga tenebra, non se ne curi Dio dall’alto, né brilli mai su di esso la luce.
5 Lepje el sötétség s a halál árnya, ülje meg sűrű felleg, és borítsa keserűség!	5 Lo rivendichino la tenebra e l’ombra della morte, gli si stenda sopra una nube e lo renda spaventoso l’oscurarsi del giorno!
6 Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába; az év napjai közé be ne tudják, s a hónapokhoz ne számítsák!	6 Quella notte se la prenda il buio, non si aggiunga ai giorni dell’anno, non entri nel conto dei mesi.
7 Maradjon az az éjjel magtalan, vígság azon ne legyen;	7 Ecco, quella notte sia sterile, e non entri giubilo in essa.
8 átkozzák el azok, akik napot átokkal illetnek, akik készek felkelteni a Leviatánt!	8 La maledicano quelli che imprecano il giorno, che sono pronti a evocare Leviatàn.
9 Öltözzenek sötétbe hajnalának csillagai, várja a világosságot, de hiába, ne lássa hajnal hasadását,	9 Si oscurino le stelle della sua alba, aspetti la luce e non venga né veda le palpebre dell’aurora,
10 mert nem zárta el az engem hordozó méhnek kapuját, mert nem tartotta távol szememtől a nyomorúságot!	10 poiché non mi chiuse il varco del grembo materno, e non nascose l’affanno agli occhi miei!
11 Miért nem haltam meg a méhben? Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből?	11 Perché non sono morto fin dal seno di mia madre e non spirai appena uscito dal grembo?
12 Térd engem miért fogadott, miért tápláltak emlők?	12 Perché due ginocchia mi hanno accolto, e due mammelle mi allattarono?
13 Így most csendben aludnék, békességben szenderegnék együtt	13 Così, ora giacerei e avrei pace, dormirei e troverei riposo
14 királyokkal, országok tanácsosaival, akik pusztaságot építettek maguknak,	14 con i re e i governanti della terra, che ricostruiscono per sé le rovine,
15 vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek, akik ezüsttel töltötték meg házaikat.	15 e con i prìncipi, che posseggono oro e riempiono le case d’argento.
16 Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék többé, mint a magzat, amely nem látott napvilágot.	16 Oppure, come aborto nascosto, più non sarei, o come i bambini che non hanno visto la luce.
17 Ott felhagynak a gonoszok a tombolással, és pihennek az erőben megfogyottak;	17 Là i malvagi cessano di agitarsi, e chi è sfinito trova riposo.
18 együtt vannak bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak, nem hallják többé a börtönőr szavát.	18 Anche i prigionieri hanno pace, non odono più la voce dell’aguzzino.
19 Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt, s a szolga már nem függ urától.	19 Il piccolo e il grande là sono uguali, e lo schiavo è libero dai suoi padroni.
20 Mire való világosság a nyomorultnak és élet a keseredett léleknek?	20 Perché dare la luce a un infelice e la vita a chi ha amarezza nel cuore,
21 Azoknak, akik várják a halált, de nem jő, és ásva keresik, jobban mint a kincset;	21 a quelli che aspettano la morte e non viene, che la cercano più di un tesoro,
22 akik örülnének mérték nélkül, ha a sírt végre megtalálnák?	22 che godono fino a esultare e gioiscono quando trovano una tomba,
23 Mire való az élet a férfinak, akinek útja el van rejtve, akit Isten homályba burkolt?	23 a un uomo, la cui via è nascosta e che Dio ha sbarrato da ogni parte?
24 Sóhajjal kezdem étkezésemet, mint víz árja ömlik hangos zokogásom;	24 Perché al posto del pane viene la mia sofferenza e si riversa come acqua il mio grido,
25 mert amitől félve féltem, az elért engem, s amitől rettegtem, eljött reám.	25 perché ciò che temevo mi è sopraggiunto, quello che mi spaventava è venuto su di me.
26 Nem voltam álnok, nem hallgattam, nem nyugodtam, mégis rámborult a harag!«	26 Non ho tranquillità, non ho requie, non ho riposo ed è venuto il tormento!».