Jób könyve 3

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 Ezután megnyitotta Jób a száját, elátkozta születése napját	1 Alors Job ouvrit la bouche pour maudire le jour de sa naissance.
2 és mondta:	2 Et voici ce que dit Job:
3 »Vesszen a nap, amelyen születtem, az éj, amelyen mondták: ‘Fiú fogantatott.’	3 Que périsse le jour où je suis né, la nuit qui dit la nouvelle: “Conception d’un garçon!”
4 Legyen az a nap sötétség, Isten odafenn ne törődjék vele, napfény azon ne világítson.	4 Que ce jour s’en aille aux ténèbres, que Yahvé là-haut l’ignore à jamais, et qu’aucune lumière pour lui ne se lève!
5 Lepje el sötétség s a halál árnya, ülje meg sűrű felleg, és borítsa keserűség!	5 Que le noir et les ténèbres s’en emparent, qu’un nuage s’installe sur lui, et que l’obscurité étouffe son jour!
6 Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába; az év napjai közé be ne tudják, s a hónapokhoz ne számítsák!	6 Que la ténèbre s’empare de cette nuit, qu’elle ne puisse s’ajouter aux autres de l’année, qu’elle n’entre pas en compte pour le mois!
7 Maradjon az az éjjel magtalan, vígság azon ne legyen;	7 Que cette nuit soit stérile à jamais, que les cris de joie n’y pénètrent pas!
8 átkozzák el azok, akik napot átokkal illetnek, akik készek felkelteni a Leviatánt!	8 Que la maudissent ceux-là même qui fuient le jour, et qui s’affairent à réveiller le Léviathan!
9 Öltözzenek sötétbe hajnalának csillagai, várja a világosságot, de hiába, ne lássa hajnal hasadását,	9 Que s’obscurcissent ses étoiles matinales, qu’elle attende l’aube sans qu’elle vienne, et ne voie plus jamais se lever son aurore!
10 mert nem zárta el az engem hordozó méhnek kapuját, mert nem tartotta távol szememtől a nyomorúságot!	10 Car elle n’a pas fermé pour moi les portes du ventre, afin de m’épargner, au sortir, la détresse.
11 Miért nem haltam meg a méhben? Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből?	11 Pourquoi ne suis-je pas mort dans le sein, pourquoi ne suis-je pas né déjà mort?
12 Térd engem miért fogadott, miért tápláltak emlők?	12 Pourquoi ai-je trouvé deux genoux pour m’accueillir, deux mamelles pour m’allaiter?
13 Így most csendben aludnék, békességben szenderegnék együtt	13 Car maintenant je serais tranquille sur ma couche, je dormirais et j’aurais mon repos.
14 királyokkal, országok tanácsosaival, akik pusztaságot építettek maguknak,	14 Je serais avec les rois, et les grands de la terre, et ceux qui se construisent des tombes au désert,
15 vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek, akik ezüsttel töltötték meg házaikat.	15 avec les princes qui gardaient l’or et remplissaient d’argent leurs palais.
16 Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék többé, mint a magzat, amely nem látott napvilágot.	16 Pourquoi n’ai-je pas été l’avorton caché, comme ces tout-petits qui n’ont pas vu le jour?
17 Ott felhagynak a gonoszok a tombolással, és pihennek az erőben megfogyottak;	17 Fini, là-bas, le vacarme des méchants, là-bas se reposent les épuisés,
18 együtt vannak bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak, nem hallják többé a börtönőr szavát.	18 les prisonniers sont élargis et n’entendent plus le cri des surveillants.
19 Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt, s a szolga már nem függ urától.	19 Petits ou grands, là-bas c’est pareil, et l’esclave est délivré de son maître.
20 Mire való világosság a nyomorultnak és élet a keseredett léleknek?	20 Pourquoi donner la lumière à un malheureux, et la vie à ceux qui iront dans la peine?
21 Azoknak, akik várják a halált, de nem jő, és ásva keresik, jobban mint a kincset;	21 Ils aspirent à la mort, mais elle ne vient pas; ils soupirent après, plus qu’on ne fait pour un trésor.
22 akik örülnének mérték nélkül, ha a sírt végre megtalálnák?	22 Ils sont heureux quand vient la fin, ils se réjouissent quand ils arrivent à la tombe.
23 Mire való az élet a férfinak, akinek útja el van rejtve, akit Isten homályba burkolt?	23 Pourquoi la vie, si l’homme ne voit plus un chemin, si Dieu lui a barré toutes les issues?
24 Sóhajjal kezdem étkezésemet, mint víz árja ömlik hangos zokogásom;	24 Pour nourriture je n’ai que mes soupirs, et mes pleurs comme l’eau s’épanchent.
25 mert amitől félve féltem, az elért engem, s amitől rettegtem, eljött reám.	25 Ce qui me faisait peur est là sur moi, ce que je redoutais est venu me surprendre.
26 Nem voltam álnok, nem hallgattam, nem nyugodtam, mégis rámborult a harag!«	26 Je n’ai plus ni paix, ni relâche, les tourments sont venus, j’ai perdu le repos.