Psalmi 17

Biblija Hrvatski	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Molitva. Davidova. Počuj, Jahve pravedni, i vapaj mi poslušaj, usliši molitvu iz usta iskrenih!	1 Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, igaz ügyemet, méltasd figyelemre könyörgésemet. Hallgasd meg könyörgésemet, nem álnok ajakról fakad.
2 Od tebe nek’ mi dođe presuda, tvoje oči vide što je pravo.	2 Színed elől jöjjön igazság nekem, szemed lássa meg igazamat.
3 Istraži mi srce, pohodi noću, ognjem me iskušaj, al’ u meni nećeš nać’ bezakonja. Ne zgriješiše usta moja	3 Vizsgáld meg szívemet, és látogasd meg éjjel, tégy tűzpróbára engem, és nem találsz bennem gonoszságot.
4 kao što griješe ljudi: po riječima usta tvojih čuvah putove Zakona.	4 Szám nem beszélt emberek dolgáról, kerültem ajkad igéi szerint az erőszakos utakat.
5 Korak mi čvrsto prionu za tvoje staze, ne zasta mi noga na putima tvojim.	5 Tartsd meg léptemet a te ösvényeiden, hogy meg ne inogjon a lábam.
6 Zazivam te, Bože, ti ćeš me uslišit’: prikloni mi uho i čuj riječi moje.	6 Hozzád kiáltok, hisz te meghallgatsz, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg szavaimat!
7 Proslavi na meni dobrotu svoju, ti koji od dušmana izbavljaš one što se utječu desnici tvojoj.	7 Mutasd meg csodás irgalmadat, hiszen megmented az üldözőktől azokat, akik jobbodban bíznak!
8 Čuvaj me k’o zjenicu oka, sakrij me u sjenu krila svojih	8 Óvj, mint szemed fényét, nyújts szárnyad árnyékában menedéket nekem
9 od zlotvora što na me nasrću. Dušmani me bijesni opkoljuju,	9 a gonoszok elől, akik nyomorgatnak engem! Ellenségeim dühöngve körülkerítettek,
10 bešćutno srce zatvarajui ustima zbore naduto,	10 bezárták kövér szívüket, szájuk ontja a kevélységet.
11 Koraci njini sad me okružuju, smjeraju da me na zemlju obore;	11 Megleptek, s íme, körülvesznek, rám szegezik szemüket, hogy földre terítsenek.
12 slični lavu dok se, zinuv, na plijen obara i laviću što vreba u potaji.	12 Tekintetük, mint a prédára kész oroszláné, s mint a rejtekhelyén meghúzódó oroszlánkölyöké.
13 Ustani, Jahve, presretni ga i obori, od grešnika mi život mačem spasi,	13 Kelj fel, Uram! Előzd meg és terítsd le őt! Ments meg engem kardoddal az istentelentől,
14 a rukom od ljudi, Gospodine: od ljudi kojih je dio ovaj život, kojima želudac puniš dobrima; kojih su sinovi siti, a djeci daju što im pretekne.	14 karoddal a halottaktól, Uram, a holtaktól, akiknek nincs már részük az életből! Töltsd meg hasukat javaiddal, hadd lakjanak jól gyermekeik, s hagyják fiaikra, ami megmarad.
15 A ja ću u pravdi gledati lice tvoje, i jednom kad se probudim, sit ću ga se nagledati.	15 Én azonban igazságban látom meg arcodat, és színed látása tölt el amikor fölébredek.