1 ¿No es una servidumbre la vida del hombre sobre la tierra? ¿No son sus jornadas las de un asalariado? | 1 Katonasor az ember élete a földön, és napjai olyanok, mint a napszámos napjai: |
2 ¿Como un esclavo que suspira por la sombra, como un asalariado que espera su jornal, | 2 kívánkozik árnyék után, mint a szolga, és várja munkája végét, mint a napszámos. |
3 así me han tocado en herencia meses vacíos, me han sido asignadas noches de dolor. | 3 Nekem is kárba veszett hónapok jutottak részemül, és keserves éjjeleket számlálok magamnak. |
4 Al acostarme, pienso: «¿Cuándo me levantaré?». Pero la noche se hace muy larga y soy presa de la inquietud hasta la aurora. | 4 Ha lefekszem, kérdem: Mikor kelek újra? Majd várom az estét, és mire beáll a szürkület, jóllakom kínnal. |
5 Gusanos y costras polvorientas cubren mi carne, mi piel se agrieta y supura. | 5 Rothadásba, por szennyébe öltözik a testem, bőröm elszárad és összezsugorodik. |
6 Mis días corrieron más veloces que una lanzadera: al terminarse el hilo, llegaron a su fin. | 6 Napjaim gyorsabban szaladnak, mint a takács vetélője, és remény nélkül eltűnnek. |
7 Recuerda que mi vida es un soplo y que mis ojos no verán más la felicidad. | 7 Emlékezzél meg, hogy életem már csak lehelet, és szemem nem lát többé boldogságot. |
8 El ojo que ahora me mira, ya no me verá; me buscará tu mirada, pero ya no existiré. | 8 Nem lát engem többé ember szeme; mire rám veted szemedet, már nem vagyok. |
9 Una nube se disipa y desaparece: así el que baja al Abismo no sube más. | 9 Amint a felhő elenyészik, elmegy, úgy nem jön fel többé, aki alászállt az alvilágba; |
10 No regresa otra vez a su casa ni el lugar donde estaba lo vuelve a ver. | 10 nem tér már vissza házába, és otthona nem látja többé viszont. |
11 Por eso, no voy a refrenar mi lengua: hablaré con toda la angustia de mi espíritu, me quejaré con amargura en el alma. | 11 Ezért én sem türtőztetem számat, szólok lelkem gyötrelmében, panaszkodom lelkem keservében: |
12 ¿Acaso yo soy el Mar o el Dragón marino para que dispongas una guardia contra mí? | 12 óceán vagyok-e vagy szörnyeteg, hogy börtönbe vetsz engem? |
13 Cuando pienso: «Mi lecho me consolará, mi cama compartirá mis quejidos», | 13 Ha gondolom: Majd megvigasztal fekvőhelyem, könnyebbségem lesz, ha elmerengek ágyamon, |
14 entonces tú me horrorizas con sueños y me sobresaltas con visiones. | 14 akkor álmokkal rettegtetsz és rémlátással rémítesz, |
15 ¡Más me valdría ser estrangulado, prefiero la muerte a estos huesos despreciables! | 15 úgyhogy inkább megfulladást áhít a lelkem, és halál után epednek csontjaim. |
16 Yo no viviré eternamente: déjame solo, porque mis días son un soplo. | 16 Undorodom! Nem kívánok tovább élni! Kímélj meg, hisz merő semmi az életem! |
17 ¿Qué es el hombre para que lo tengas tan en cuenta y fijes en él tu atención, | 17 Mi is az ember, hogy nagyra tartod, és érdemesnek látod vele törődni, |
18 visitándolo cada mañana y examinándolo a cada instante? | 18 minden reggel meglátogatod, és minduntalan próbára teszed? |
19 ¿Cuándo dejarás de mirarme? ¿No me darás tregua ni para tragar saliva? | 19 Még meddig tart, hogy nem kímélsz, és nem engeded, hogy nyugodtan nyelhessem le nyálamat? |
20 Si pequé, ¿qué daño te hice, a ti, guardián de los hombres? ¿Por qué me has tomado como blanco y me he convertido en una carga para ti? | 20 Vétkeztem? Mit tettem ezzel neked, óh emberek Őre! Miért tettél céltábládnak, hogy terhe lettem önmagamnak? |
21 ¿Por qué no perdonas mis ofensas y pasas por alto mis culpas? ¡Mira que muy pronto me acostaré en el polvo, me buscarás, y ya no existiré! | 21 Miért nem törlöd el a vétkemet, és miért nem veszed el a bűnömet? Lám – most a porba térek megnyugodni, és ha holnap keresel, már nem leszek!« |