Livre des Psaumes 77

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Au maître de chant. À Yédoutoun. Psaume d’Asaf.	1 A karvezetőnek. Iditun szerint. Ászáf zsoltára.
2 J’appelle Dieu à haute voix, à haute voix, pour qu’il m’entende.	2 Hangosan kiáltok az Úrhoz, hangosan kérem Istent, hogy figyeljen rám.
3 Je cherche le Seigneur au temps de l’épreuve; de nuit, sans me lasser, je tends la main vers lui et mon âme refuse de se consoler.	3 Szorongatásom napján Istent keresem, éjjel is hozzá emelem kezeimet: nem lankadnak el. Nem akar megvigasztalódni a lelkem.
4 Je ne me souviens pas de Dieu sans tristesse, je médite et le doute assaille mon esprit.	4 Sóhajtozom, ha Istenről elmélkedem, eleped a lelkem, ha rá gondolok.
5 Il m’empêche de fermer l’œil, je me trouble et les paroles me manquent.	5 Szememet ébren tartod, nyugtalan vagyok, beszélni sem tudok.
6 C’est que je repense aux jours d’autrefois, il y a très longtemps… Je me souviens,	6 A hajdani időkre gondolok, a régmúlt esztendők járnak eszemben.
7 et toute la nuit mon cœur s’en tourmente; je médite et mon esprit s’interroge.	7 Szívem elmélkedik éjszaka, gondolkodom és töpreng a lelkem.
8 Le Seigneur voudra-t-il se taire pour des siècles et ne pas rouvrir le temps de ses faveurs?	8 Vajon örökre elvet Isten, s nem kegyelmez többé?
9 A-t-il mis sous clé, pour toujours, sa grâce, enfermé sa parole pour les temps à venir?	9 Végleg elfogyott irgalma, elmarad nemzedékről nemzedékre szálló ígérete?
10 Est-ce que Dieu oublie sa compassion, la colère a-t-elle fermé son cœur?	10 Elfelejtette Isten a könyörületességet, vagy haragjában visszatartja irgalmát?
11 Et je dis: Voilà ce qui me brise, que le Très-Haut ait changé ses façons d’agir.	11 Így szóltam: »Az az én bajom, hogy megváltozott a Fölségesnek jobbja.«
12 Je me souviens des exploits du Seigneur, je me rappelle ses miracles d’autrefois.	12 Megemlékezem az Úr cselekedeteiről, megemlékezem csodáidról amelyeket kezdettől műveltél,
13 Je reprends une à une tes œuvres et je médite sur tes exploits.	13 Elmélkedem minden műveden, és végzéseiddel foglalkozom.
14 Ô Dieu, tout est saint dans tes œuvres, y a-t-il un Dieu grand comme est notre Dieu?	14 Isten, szentséges a te utad; Ki olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk?
15 Tu es le Dieu qui fis des merveilles, qui fis connaître aux nations ta force;	15 Te vagy az Isten! Te csodákat művelsz, megmutattad a népeknek hatalmadat.
16 tu as racheté ton peuple, les fils de Jacob et de Joseph.	16 Karoddal megváltottad népedet, Jákob és József fiait.
17 Les eaux t’ont vu, ô Dieu, elles t’ont vu, elles se sont effrayées, jusqu’en leurs profondeurs elles se sont émues.	17 Láttak téged, Isten, a vizek, láttak téged a vizek és remegtek, és reszkettek a mélységek.
18 Les nuées ont déchargé leurs eaux, les nuages ont donné de la voix, cependant que tes flèches tourbillonnaient!	18 A felhők ontották a vizet, megzendültek a fellegek, nyilaid repültek.
19 On entendait le roulement de ton tonnerre et tes éclairs illuminaient le monde, une terre étonnée et tremblante.	19 Mennydörgésed zengett a forgószélben, villámaid beragyogták a földkerekséget, rengett a föld és remegett.
20 Ton chemin croisait la mer, tes sentiers couraient sur le fond des eaux, et nul ensuite n’a retrouvé tes traces.	20 Tengeren vitt át utad, nagy vizeken vezetett át ösvényed és lábad nyoma nem volt látható.
21 Alors tu conduisais ton peuple, ton troupeau, par la main de Moïse, avec Aaron.	21 Mint juhnyájat vezetted népedet Mózes és Áron kezével.