Livre de Job 24

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Le Puissant n’aura-t-il pas son heure? Ses fidèles ne verront-ils jamais venir son jour?	1 Nincsenek az idők elrejtve a Mindenható elől, de akik ismerik őt, nem tudják ítélete napjait.
2 Les méchants déplacent les bornes et font paître des troupeaux volés.	2 Vannak, akik odébb tolják a határokat, elrabolnak nyájakat, hogy legeltessék azokat;
3 Ils emmènent l’âne des orphelins et confisquent le bœuf de la veuve.	3 elhajtják az árvák szamarát, zálogul elveszik az özvegy marháját,
4 24:9 Ils enlèvent l’orphelin à sa nourrice et prennent en gage le nourrisson du pauvre.	4 lelökik a szegényt az útról s elnyomják a föld nyomorultjait mind.
5 Comme les ânes du désert ils sortent dès le matin en quête de nourriture: au soir ils n’y a pas de pain pour leurs enfants.	5 Mások, mint a vadszamár a vadonban, úgy mehetnek dolgukra, leshetik a prédát, s a puszta nyújt élelmet gyermekeiknek,
6 De nuit ils moissonnent dans les champs ou récoltent dans la vigne du méchant.	6 más mezején kell aratniuk, s a gonosz szőlőjében szüretelniük,
7 Ils passent la nuit nus, sans vêtements, sans couverture contre le froid.	7 mezítelenül, ruha nélkül hálnak, és nincs a hidegben takarójuk.
8 Trempés par les averses de montagne, faute d’abri ils se serrent contre le rocher.	8 Áznak a hegyi záporoktól, minthogy nincs födelük, a sziklához simulnak.
	9 Erőszakot tesznek, kifosztják az árvát, megrabolják a szegény népet.
10 Ils vont et viennent, nus et sans vêtement, ils portent les gerbes, mais ils sont affamés.	10 Ezek pedig mezítelenül, ruha nélkül járnak s éhesen hordják a kévéket,
11 Ils écrasent les olives entre les meules, ils foulent dans la cuve les grappes, mais ils ont soif.	11 falaik között olajat sajtolnak, taposnak a sajtóban és mellette szomjaznak,
12 Dans la ville les mourants gémissent les blessés appellent au secours, mais Dieu n’entend pas leur prière!	12 a városban halálra váltak nyögnek, feljajdul a megsebzettek lelke, de Isten nem ügyel könyörgésükre.
13 24:14 Avant le jour l’assassin s’est levé, pour tuer le pauvre et l’indigent;	13 Ezek a fény ellen lázadozók, akik nem ismerik az ő útjait, és nem járnak ösvényein:
14 24:15 mais déjà l’adultère attend l’ombre du soir: “Que nul œil ne me voie!” se dit-il, et il met une étoffe sur son visage. 14c Le voleur rôde dans la nuit;	14 reggeli szürkületben kel a gyilkos, megöli a szegényt és a nyomorgót, éjjel pedig elmegy tolvajnak.
15 24:16 de jour il avait repéré les maisons, dans l’obscurité il les force.	15 A házasságtörő szeme az alkonyatot lesi, és mondja: ‘Nem lát senki szeme, s az elleplezi az arcot.’
16 24:13 Tous ceux-là sont de ceux qui haïssent la lumière, ils n’ont pas reconnu ses chemins et ne reviendront pas par ses sentiers.	16 Betörnek a sötétben a házakba, amelyeket nappal megjelöltek maguknak, és nem akarnak napvilágról tudni.
17 L’heure sombre, pour eux, c’est le matin; quand il brille, c’est alors qu’ils ont peur.	17 Ha hirtelen feltűnik a hajnal, halál árnyékának vélik, a sötétben pedig úgy járnak, mintha nappal lenne.
18 Ils sont comme l’écume à la surface des eaux et dans le pays on maudit leur domaine, on évite de traverser leurs vignes.	18 ‘Könnyű az a víz színén. Átkozott a birtokrésze a földön, szüretelő nem veszi útját a szőlője felé.
19 Comme la chaleur dessèche les eaux de neige, le royaume des morts absorbe le pécheur.	19 Szárazság és hőség eltünteti a hó vizét, az alvilág pedig a bűnösöket.
20 Le sein qui l’a formé l’oublie, nul ne rappelle son nom: l’injustice déjà n’est qu’un arbre brisé.	20 Az anyaöl megfeledkezik róla, férgek az ő finom falatja; nem marad emlékezetben, összetörik, mint a gyümölcstelen fát.
21 Il maltraitait la femme sans enfants, il ne faisait aucun bien à la veuve.	21 Magtalannal barátkozik, aki nem szül, és nem tesz jót az özveggyel.
22 Mais quand le Puissant s’en prend aux grands seigneurs, quand il se lève, leur vie même n’est plus sûre.	22 Lerántja a hatalmasokat erejével, de amikor áll, sem biztos életében.
23 Il les laissait confiants en leur sécurité, mais ses yeux veillaient sur leurs actes.	23 Isten alkalmat ad neki bűnbánatra, de ő kevélyen visszaél vele; szeme azonban az ő útjain van.
24 Un moment ils ont été grands, et puis plus rien. Ils retombent comme les herbes cueillies, ils se fanent comme la tête des épis.	24 Kimagaslanak egy időre, de nem lesznek állandók, lehajtják és letépik őket, mint a többit, és levágják, mint a kalász fejét.’
25 Si tout cela n’est pas vrai, prouvez que j’ai menti: qui réfutera mes paroles?	25 Talán nincs ez így? Ki hazudtol meg engem? és ki veszi semmibe szavamat?«