1 In quel tempo, oracolo del Signore, si estrarranno dai loro sepolcri le ossa di tutti i re di Giuda e le ossa dei suoi prìncipi, le ossa dei sacerdoti e le ossa dei profeti e le ossa degli abitanti di Gerusalemme, | 1 »Abban az időben – mondja az Úr –, kihozzák sírjaikból Júda királyainak csontjait, fejedelmeinek csontjait, a papok csontjait, a próféták csontjait és Jeruzsálem lakóinak csontjait. |
2 e saranno esposte al sole e alla luna e a tutto l'esercito celeste che hanno prediletto e che hanno servito, ai quali sono andati dietro e che hanno consultato e ai quali si sono prostrati; non saranno raccolte né saranno seppellite, ma saranno come letame sulla superficie della terra. | 2 Kiterítik őket a nap, a hold és az ég egész serege elé, melyeket szerettek és szolgáltak, melyek után jártak, melyekhez folyamodtak, és melyek előtt leborultak. Nem gyűjtik össze és nem temetik el őket; trágyává lesznek a föld színén. |
3 Allora sarà preferibile la morte alla vita per tutto il resto che sopravvivrà di questa malvagia famiglia in ogni luogo dove li avrò dispersi, oracolo del Signore degli eserciti. | 3 Mégis inkább választaná a halált, mint az életet az egész maradék, azok, akik megmaradnak ebből a gonosz nemzetségből mindazokon a megmaradt helyeken, ahova elűztem őket, – mondja a Seregek Ura. – |
4 Dunque dirai loro: "Così dice il Signore: Chi cade, forse che non si rialza? O chi si svia, forse non ritorna? | 4 Mondd tehát nekik: Így szól az Úr: Vajon akik elesnek, nem kelnek föl? Vagy aki eltér, nem tér vissza? |
5 Perché s'è sviato questo popolo, Gerusalemme, con una ribellione perpetua? Sono attaccati all'inganno, rifiutano di ritrarsi indietro. | 5 Miért pártolt el ez a nép, Jeruzsálem, örökös elpártolással? Ragaszkodnak a csalárdsághoz, vonakodnak visszatérni. |
6 Ho prestato attenzione e ho ascoltato: non parlano rettamente; nessuno si pente della sua malvagità, dicendo: "Cosa abbiamo fatto?". Ognuno torna alla propria corsa, qual cavallo lanciato alla battaglia! | 6 Figyeltem és hallottam: nem helyesen beszélnek, nincs senki, aki bánná gonoszságát, s azt mondaná: ‘Mit tettem?’ Mindenki eltért, a maga útján futva, mint a ló, mely száguld a harcba. |
7 Perfino la cicogna nel cielo conosce i tempi suoi, e la colomba, la rondine e la gru osservano il tempo del loro ritorno; ma il popolo mio non conosce il giudizio del Signore! | 7 A gólya is az égen ismeri a maga idejét, a gerlice, a fecske és a daru ügyelnek jövetelük idejére, de népem nem ismeri az Úr ítéletét. |
8 Come potete dire: "Noi siamo saggi e la legge del Signore è con noi"? Certo, ecco: a menzogna l'ha ridotta la penna menzognera degli scribi. | 8 Hogyan mondhatjátok: ‘Bölcsek vagyunk, és az Úr törvénye velünk van?’ Bizony, íme, hamissá tette az írástudók hamis íróvesszeje. |
9 Saranno svergognati i saggi, sconcertati e intrappolati. Ecco: la parola del Signore han rigettato: che cosa è, dunque, sapienza per loro? | 9 Szégyent vallottak a bölcsek, megzavarodtak és tőrbe estek; íme, az Úr igéjét megvetették, mit ér hát bölcsességük? |
10 Per questo consegnerò le loro donne a stranieri, i loro campi ai conquistatori, perché dal piccolo al grande tutti essi compiono frode; dal profeta al sacerdote, tutti essi praticano la menzogna. | 10 Ezért asszonyaikat másoknak adom, mezőiket a hódítóknak; mert kicsitől nagyig mindegyikük nyereséget hajhász; a prófétától a papig mindegyikük csalárdságot művel. |
11 Essi curano la ferita del mio popolo alla leggera. Dicono: "Salute, salute", ma salute non c'è. | 11 Népem leányának sebét úgy gyógyítják, hogy könnyelműen mondogatják: ‘Békesség, békesség!’ Pedig nincsen békesség. |
12 Arrossiscano, perché compiono abominazioni! Di nessuna onta arrossiscono più né sanno più vergognarsi! Per questo cadranno tra coloro che cadono, saranno prostrati quando io li visiterò. Oracolo del Signore. | 12 Szégyent vallottak, mert utálatosságot műveltek; mégsem szégyenkeznek, és pirulni sem tudnak. Ezért elesnek az elesőkkel, és meglátogatásuk idején elbuknak, – mondja az Úr. – |
13 Vorrei raccogliere il loro raccolto, oracolo del Signore, ma non c'è uva nella vigna e non ci sono fichi sulla ficaia; anche il fogliame è avvizzito! Ho procurato loro, quindi, chi li calpesti!". | 13 Az utolsó szemig begyűjtöm őket, – mondja az Úr –, nincs már szőlőfürt a tőkén, és nincs füge a fügefán, a lomb is elhervadt. Odaadom őket, hogy átgázoljanak rajtuk. |
14 "Perché ce ne stiamo seduti? Radunatevi ed entriamo nelle città fortificate e ivi saremo distrutti: tanto il Signore, Dio nostro, ci vuole distruggere e farci bere acque avvelenate perché abbiamo peccato contro il Signore! | 14 ‘Miért ülünk itt? Gyűljetek össze, menjünk a megerősített városokba, és semmisüljünk meg ott! Mert az Úr, a mi Istenünk megsemmisített minket, és mérgezett vizet itatott velünk, mert vétkeztünk az Úr ellen. |
15 Aspettavamo la salvezza, ma senza profitto; il tempo della guarigione ed ecco il terrore". | 15 Békességre vártunk, de nincs semmi jó; a gyógyulás idejére, de íme, rettenet!’ |
16 Da Dan si ode lo sbuffare dei suoi cavalli; per lo strepito dei nitriti dei suoi stalloni trema tutto il paese; arrivano e divorano il paese e quanto contiene, la città e i suoi abitanti. | 16 Dánból hallatszik lovainak horkanása, paripái nyerítésének hangjától megrendül az egész föld; eljönnek, és felemésztik a földet, és ami betölti azt, a várost, és akik benne laknak. |
17 "Sì, eccomi a mandare contro di voi serpenti velenosi contro i quali non avete incantesimo, cosicché vi morderanno". Oracolo del Signore. | 17 Mert íme, én áspiskígyókat küldök rátok, melyeket nem lehet bűvölni, és megmarnak titeket« – mondja az Úr. |
18 Senza rimedio cresce il dolore, dentro di me il mio cuore languisce. | 18 Vidámságom fájdalommá lett bennem, szívem beteg. |
19 Ecco un clamore: è il grido della figlia del mio popolo da terra di vasta estensione! "Forse che il Signore non sta in Sion, ovvero il suo re non è in essa?". Perché mi hanno irritato con i loro idoli con nullità straniere? | 19 Íme, népem leányának kiáltása hangzik messze földről: »Vajon nincs az Úr Sionban? Vagy Királya nincs ott?« »Miért bosszantottak engem bálványaikkal, idegen hiábavalóságokkal?« |
20 E' passata la mietitura, terminata l'estate, e noi non siamo stati salvati. | 20 »Elmúlt az aratás, véget ért a nyár, és mi nem szabadultunk meg.« |
21 Per la ferita della figlia del mio popolo sono ferito, sono costernato, lo spavento mi afferra. | 21 Népem leányának összetörése miatt összetörtem, gyászolok, borzadály fogott el. |
22 Non c'è più balsamo in Gàlaad? non c'è più ivi alcun medico? Perché, allora, non migliora la ferita della figlia del mio popolo? | 22 Talán nincs balzsam Gileádban? Vagy nincs ott orvos? Miért nem hegedt be hát népem leányának sebe? |
23 Chi renderà la mia testa una fonte e i miei occhi una sorgente di lacrime, perché io pianga giorno e notte gli uccisi della figlia del popolo mio? | 23 Bárcsak fejem víz volna, és szemem könnyforrás, hogy éjjel-nappal sirathatnám népem leányának megöltjeit! |