1 Figlio mio, sii attento alla mia sapienza, al mio insegnamento tendi il tuo orecchio, | 1 Figyelmezz, fiam, bölcsességemre, hajtsd füledet okosságomra, |
2 per custodire consigli assennati e le tue labbra conservino la scienza. | 2 hogy óvatos légy, és ajkad megőrizze a tudást. Ügyet se vess a csalfa nőre, |
3 Veramente le labbra dell'estranea stillano miele, molle più dell'olio è il suo palato, | 3 mert az idegen nő ajka méztől csepeg, az ínye olajnál is simább, |
4 ma la sua fine è amara come assenzio, affilata come spada a doppio taglio. | 4 végül azonban keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard. |
5 I suoi piedi scendono alla morte, i suoi passi raggiungono gli inferi; | 5 A lába halálba siet, és léptei az alvilág felé tartanak, |
6 non spiana il cammino della vita, i suoi sentieri vacillano, ma non lo sa. | 6 nem járnak az élet ösvényén, lépései változók és megismerhetetlenek. |
7 E ora, figlio mio, ascoltami, non allontanarti dai detti della mia bocca. | 7 Nos tehát, fiam, hallgass rám, s el ne távozz szám igéitől! |
8 Allontana da lei il tuo cammino, non ti avvicinare alla porta della sua casa. | 8 Távol tartsd tőle utadat, ne is közelíts háza ajtajához, |
9 Perché tu non dia ad altri il tuo splendore, i tuoi anni a uomini spietati; | 9 hogy életedet másoknak ne kelljen odaadnod, és éveidet könyörtelen valakinek, |
10 perché non godano gli altri della tua forza, i tuoi guadagni non vadano nella casa di un estraneo, | 10 hogy idegenek ne töltekezzenek vagyonoddal, és kereseted más házába ne jusson, |
11 così che alla fine tu ruggisca, quando saranno consumati il tuo corpo e la tua carne. | 11 hogy végezetül ne sopánkodj, amikor lefogyott a húsod és a tested – és ne mondd: |
12 Allora tu dirai: "Ohimè! Ho odiato la disciplina, il mio cuore ha disprezzato il rimprovero; | 12 »Miért is utáltam a fegyelmet, miért nem engedett szívem az intelmeknek? |
13 non ho ascoltato la voce dei miei maestri, ai miei insegnanti non ho teso l'orecchio. | 13 Miért nem hallgattam tanítóim szavára, és miért nem hajtottam fülemet azokhoz, akik oktattak! |
14 Un altro poco e sarei stato al colmo dell'infelicità in mezzo all'assemblea e alla comunità!". | 14 Kevés híja, hogy végső bajba nem jutottam a község és gyülekezet körében!« |
15 Bevi l'acqua della tua cisterna, gli zampilli del tuo pozzo. | 15 A vizet saját ciszternádból idd, és a magad kútjából a nedűt! |
16 Non scorrano fuori le tue fontane né sulle piazze i tuoi ruscelli. | 16 Vajon a szabadba ömöljenek-e forrásaid, és az utcákra patakjaid? |
17 Siano per te soltanto, non per gli estranei insieme a te. | 17 Legyenek azok egyedül a tieid, és ne osztozzanak veled idegenek. |
18 Sia benedetta la tua sorgente! Possa tu trovar la gioia nella donna della tua giovinezza, | 18 Áldott legyen a forrásod, és vigadj ifjúkorod feleségével! |
19 amabile cerbiatta e gazzella deliziosa. I suoi seni ti inebrino in ogni tempo, dal suo amore tu sia sempre attratto. | 19 A szerelmes szarvasünő, a bájos zerge – részegítsen meg téged a keble minden időben, és az ő szerelmében gyönyörködj szüntelen! |
20 Perché saresti attratto, figlio mio, da un'altra, stringeresti al seno un'altra donna? | 20 Miért engednéd, fiam, hogy idegen asszony elcsábítson, s ugyan miért melegednél más nő keblén? |
21 Davanti agli occhi del Signore le vie dell'uomo, tutti i suoi sentieri egli scruta. | 21 Hisz a férfi útjai az Úr szeme előtt vannak, és ő minden ösvényét szemmel kíséri! |
22 Le sue colpe imprigionano l'empio, dalle funi dei suoi peccati è preso. | 22 A bűnöst vétkei megragadják, és bűneinek kötelei fogva tartják, |
23 Egli morrà, perché è senza disciplina, per l'eccesso della sua stoltezza perirà. | 23 meg kell halnia fegyelem híján, csapdába kerül, mert nagyon is balga! |