Levél a galatáknak 4

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Mondom pedig: Amíg az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától, bár mindennek ura,	1 Dico autem : quanto tempore hæres parvulus est, nihil differt a servo, cum sit dominus omnium :
2 hanem gyámok és gondviselők alatt van az apjától előre meghatározott időig.	2 sed sub tutoribus et actoribus est usque ad præfinitum tempus a patre :
3 Így mi is, amíg kiskorúak voltunk, a világ elemeinek szolgasága alatt voltunk.	3 ita et nos cum essemus parvuli, sub elementis mundi eramus servientes.
4 De amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és a törvény alattvalója lett,	4 At ubi venit plenitudo temporis, misit Deus Filium suum factum ex muliere, factum sub lege,
5 hogy azokat, akik a törvény alatt voltak, megváltsa, és elnyerjük a fogadott fiúságot.	5 ut eos, qui sub lege erant, redimeret, ut adoptionem filiorum reciperemus.
6 Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét szívünkbe, aki azt kiáltja: »Abba, Atya!«	6 Quoniam autem estis filii, misit Deus Spiritum Filii sui in corda vestra, clamantem : Abba, Pater.
7 Tehát többé nem vagy már szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, akkor örökös is az Isten által.	7 Itaque jam non est servus, sed filius : quod si filius, et hæres per Deum.
8 Azelőtt ugyan, mivel Istent nem ismertétek, azoknak szolgáltatok, amik természet szerint nem istenek;	8 Sed tunc quidem ignorantes Deum, iis, qui natura non sunt dii, serviebatis.
9 de most, amikor megismertétek Istent, sőt ismertek vagytok Isten előtt, hogyan fordultok ismét az erőtlen és szegényes elemekhez, hogy azoknak újból szolgáljatok?	9 Nunc autem cum cognoveritis Deum, immo cogniti sitis a Deo : quomodo convertimini iterum ad infirma et egena elementa, quibus denuo servire vultis ?
10 Napokat tartotok meg és hónapokat, időket és esztendőket!	10 Dies observatis, et menses, et tempora, et annos.
11 Féltelek titeket, hogy talán hiába fáradoztam köztetek.	11 Timeo vos, ne forte sine causa laboraverim in vobis.
12 Legyetek olyanok, mint én, mert én is olyan vagyok, mint ti; kérve-kérlek titeket, testvérek! Semmivel sem bántottatok meg.	12 Estote sicut ego, quia et ego sicut vos : fratres, obsecro vos. Nihil me læsistis.
13 Hiszen tudjátok, hogy a test erőtlenségében hirdettem nektek először az evangéliumot;	13 Scitis autem quia per infirmitatem carnis evangelizavi vobis jampridem : et tentationem vestram in carne mea
14 és azt, ami kísértésetekre szolgálhatott testemben, nem vetettétek meg, és meg sem utáltátok, hanem úgy fogadtatok engem, mint Isten angyalát, mint Krisztus Jézust.	14 non sprevistis, neque respuistis : sed sicut angelum Dei excepistis me, sicut Christum Jesum.
15 Hova lett hát az akkori boldogságtok? Mert tanúsítom rólatok, hogy ha lehetett volna, a szemeteket is kivájtátok volna és nekem adtátok volna.	15 Ubi est ergo beatitudo vestra ? testimonium enim perhibeo vobis, quia, si fieri posset, oculos vestros eruissetis, et dedissetis mihi.
16 Hát ellenségetek lettem, mert igazat mondok nektek?	16 Ergo inimicus vobis factus sum, verum dicens vobis ?
17 Nem jó szándékkal buzgólkodnak körülöttetek, hanem el akarnak tőlem szakítani titeket, hogy aztán értük buzgólkodjatok.	17 Æmulantur vos non bene : sed excludere vos volunt, ut illos æmulemini.
18 Jó dolog mindenkor buzgólkodnotok a jóban, nemcsak akkor, amikor jelen vagyok köztetek,	18 Bonum autem æmulamini in bono semper : et non tantum cum præsens sum apud vos.
19 fiacskáim, akiket fájdalommal szülök újra, míg Krisztus kialakul bennetek!	19 Filioli mei, quos iterum parturio, donec formetur Christus in vobis :
20 Szeretnék most nálatok lenni, és más hangon beszélni, mert nem tudom, miként is kellene szólnom hozzátok.	20 vellem autem esse apud vos modo, et mutare vocem meam : quoniam confundor in vobis.
21 Mondjátok meg nekem ti, akik a törvény alatt akartok lenni: nem halljátok a törvényt?	21 Dicite mihi qui sub lege vultis esse : legem non legistis ?
22 Mert írva van: Ábrahámnak két fia volt, egy a szolgálótól, és egy a szabad asszonytól .	22 Scriptum est enim : Quoniam Abraham duos filios habuit : unum de ancilla, et unum de libera.
23 De az, aki a szolgálótól volt, test szerint született, aki pedig a szabad asszonytól, ígéret folytán.	23 Sed qui de ancilla, secundum carnem natus est : qui autem de libera, per repromissionem :
24 Ezeket példázatképpen mondták; mert ezek az asszonyok a két szövetséget jelentik: az egyik a Sínai-hegyről valót, amely szolgaságra szül, ez Hágár.	24 quæ sunt per allegoriam dicta. Hæc enim sunt duo testamenta. Unum quidem in monte Sina, in servitutem generans, quæ est Agar :
25 Hágár voltaképpen az Arábiában levő Sínai-hegyet jelenti, s megfelel a mostani Jeruzsálemnek; ugyanis fiaival együtt szolgaságban él.	25 Sina enim mons est in Arabia, qui conjunctus est ei quæ nunc est Jerusalem, et servit cum filiis suis.
26 A magasságbeli Jeruzsálem pedig szabad: ez a mi anyánk.	26 Illa autem, quæ sursum est Jerusalem, libera est, quæ est mater nostra.
27 Mert írva van: »Örülj, te magtalan, aki nem szülsz; ujjongj és kiálts, aki nem vajúdsz, mert több a fia az elhagyottnak, mint annak, akinek férje van«.	27 Scriptum est enim : Lætare, sterilis, quæ non paris ; erumpe et clama, quæ non parturis : quia multi filii desertæ, magis quam ejus quæ habet virum.
28 Ti pedig, testvérek, mint ahogy Izsák, az ígéret fiai vagytok.	28 Nos autem, fratres, secundum Isaac promissionis filii sumus.
29 De amint akkor az, aki test szerint született, üldözte a lélek szerint valót, úgy van most is.	29 Sed quomodo tunc is, qui secundum carnem natus fuerat, persequebatur eum qui secundum spiritum : ita et nunc.
30 De mit mond az Írás? »Űzd el a szolgálót és fiát, mert a szolgáló fia nem fog örökölni a szabad asszony fiával« .	30 Sed quid dicit Scriptura ? Ejice ancillam, et filium ejus : non enim hæres erit filius ancillæ cum filio liberæ.
31 Tehát, testvérek, nem a szolgálónak vagyunk fiai, hanem a szabad asszonynak.	31 Itaque, fratres, non sumus ancillæ filii, sed liberæ : qua libertate Christus nos liberavit.