Jeremiás könyve 2

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLIA
1 Így hangzott az Úr igéje hozzám:	1 Entonces me fue dirigida la palabra de Yahveh en estos términos:
2 »Menj, és kiáltsd Jeruzsálem fülébe: Így szól az Úr: Emlékszem rád: ifjúkorod hűségére, jegyességed idejének szeretetére; amikor utánam jöttél a pusztában, a be nem vetett földön.	2 Ve y grita a los oídos de Jerusalén: Así dice Yahveh: De ti recuerdo tu cariño juvenil, el amor de tu noviazgo; aquel seguirme tú por el desierto, por la tierra no sembrada.
3 Szent tulajdona Izrael az Úrnak, termésének zsengéje; akik eszik, mind megbűnhődnek, baj jön rájuk, – mondja az Úr. –	3 Consagrado a Yahveh estaba Israel, primicias de su cosecha. «Quienquiera que lo coma, será reo; mal le sucederá» - oráculo de Yahveh -.
4 Halljátok az Úr igéjét, Jákob háza, és Izrael házának minden nemzetsége!	4 Oíd la palabra de Yahveh, casa de Jacob, y todas las familias de la casa de Israel.
5 Így szól az Úr: Milyen gonoszságot találtak bennem atyáitok, hogy eltávolodtak tőlem? A semmiség után mentek, és semmivé lettek.	5 Así dice Yahveh: ¿Qué encontraban vuestros padres en mí de torcido, que se alejaron de mi vera, y yendo en pos de la Vanidad se hicieron vanos?
6 Nem mondták: ‘Hol van az Úr, aki felhozott minket Egyiptom földjéről, aki vezetett minket a sivatagban, a puszta és szakadékos földön, a szikkadt és homályos földön, a földön, melyen senki sem jár, és ahol nem lakik ember?’	6 En cambio no dijeron: «¿Dónde está Yahveh, que nos subió de la tierra de Egipto, que nos llevó por el desierto, por la estepa y la paramera, por tierra seca y sombría, tierra por donde nadie pasa y en donde nadie se asienta?»
7 Bevezettelek titeket a gyümölcsöskert földjére, hogy egyétek annak gyümölcsét és javait; de amikor bejöttetek, tisztátalanná tettétek földemet, és örökségemet utálatossággá.	7 Luego os traje a la tierra del vergel, para comer su fruto y su bien. Llegasteis y ensuciasteis mi tierra, y pusisteis mi heredad asquerosa.
8 A papok nem mondták: ‘Hol van az Úr?’ A törvény magyarázói nem ismertek engem, és a pásztorok elpártoltak tőlem; a próféták Baál nevében prófétáltak, és azok után jártak, amik nem használnak.	8 Los sacerdotes no decían: «¿Dónde está Yahveh?»; ni los peritos de la Ley me conocían; y los pastores se rebelaron contra mí, y los profetas profetizaban por Baal, y en pos de los Inútiles andaban.
9 Ezért még perbe szállok veletek, – mondja az Úr –, és fiaitok fiaival is perbe szállok.	9 Por eso, continuaré litigando con vosotros - oráculo de Yahveh - y hasta con los hijos de vuestros hijos litigaré.
10 Keljetek csak át a kittiek szigeteire, és lássátok, küldjetek Kedárba, és figyeljetek jól! Lássátok: vajon történt-e ilyesmi?	10 Porque, en efecto, pasad a las islas de los Kittim y ved, enviad a Quedar quien investigue a fondo, pensadlo bien y ved si aconteció cosa tal:
11 Cserélt-e valamelyik nemzet isteneket? Pedig azok nem is istenek! Népem mégis fölcserélte Dicsőségét azzal, ami nem használ.	11 si las gentes cambiaron de dioses - ¡aunque aquéllos no son dioses! -. Pues mi pueblo ha trocado su Gloria por el Inútil.
12 Borzadjatok el ettől, ti egek, irtózzatok és dermedjetek meg nagyon! – mondja az Úr. –	12 Pasmaos, cielos, de ello, erizaos y cobrad gran espanto - oráculo de Yahveh -.
13 Mert két gonoszságot művelt népem: engem elhagytak, az élő víz forrását, hogy ciszternákat ássanak maguknak, repedező ciszternákat, melyek nem tartják meg a vizet.	13 Doble mal ha hecho mi pueblo: a mí me dejaron, Manantial de aguas vivas, para hacerse cisternas, cisternas agrietadas, que el agua no retienen.
14 Vajon szolga Izrael, vagy a házban született rabszolga? Miért lett prédává?	14 ¿Es un esclavo Israel, o nació siervo? Pues ¿cómo es que ha servido de botín?
15 Oroszlánkölykök ordítanak fölötte, kieresztik hangjukat. Földjét pusztasággá tették, városai leégtek, nincs lakójuk.	15 Contra él rugieron leoncillos, dieron voces y dejaron su país hecho una desolación, sus ciudades incendiadas, sin habitantes.
16 Memfisz és Tafnesz fiai is kopaszra nyírják fejed tetejét.	16 Hasta los hijos de Nof y de Tafnis te han rapado el cráneo.
17 Nemde ezt az okozza neked, hogy elhagytad az Urat, a te Istenedet, abban az időben, amikor vezetett az úton?	17 ¿No te ha sucedido esto por haber dejado a Yahveh tu Dios cuando te guiaba en tu camino?
18 És most mi közöd Egyiptom útjához, hogy a Nílus vizét iszod? És mi közöd Asszíria útjához, hogy a Folyam vizét iszod?	18 Y entonces, ¿qué cuenta te tiene encaminarte a Egipto para beber las aguas del Nilo?, o ¿qué cuenta te tiene encaminarte a Asur para beber las aguas del Río?
19 Megfenyít téged saját gonoszságod, és elpártolásaid büntetnek téged. Tudd meg és lásd, milyen rossz és keserves, hogy elhagytad az Urat, a te Istenedet, és nincs benned félelem irántam! – mondja az Úr, a Seregek Istene. –	19 Que te enseñe tu propio daño, que tus apostasías te escarmienten; reconoce y ve lo malo y amargo que te resulta el dejar a Yahveh tu Dios y no temblar ante mí - oráculo del Señor Yahveh Sebaot -.
20 Bizony, már régtől fogva összetörted igádat, széttépted bilincseidet, és azt mondtad: ‘Nem szolgálok!’ Mert minden magas dombon és minden zöldellő fa alatt lefekszel, mint egy parázna.	20 Oh tú, que rompiste desde siempre el yugo y, sacudiendo las coyundas, decías: «¡No serviré!», tú, que sobre todo otero prominente y bajo todo árbol frondoso estabas yaciendo, prostituta.
21 Én mint nemes szőlőfajtát ültettelek el, mint egészen valódi magot; hogyan változtál át nekem idegen szőlőtő vadhajtásává?	21 Yo te había plantado de la cepa selecta, toda entera de simiente legítima. Pues ¿cómo te has mudado en sarmiento de vid bastarda?
22 Ha meg is mosod magad lúggal, és bőven használsz is szappant, bűnöd szennyfolt marad előttem – mondja az Úristen. –	22 Porque, así te blanquees con salitre y te des cantidad de lejía, se te nota la culpa en mi presencia - oráculo del Señor Yahveh -.
23 Hogyan mondhatod: ‘Nem vagyok tisztátalan, nem jártam a Baálok után?’ Nézd utadat a völgyben, ismerd fel, mit tettél, te gyors lábú tevekanca, mely össze-vissza futkos útjain!	23 Cómo dices: «No estoy manchada; en pos de los Baales no anduve?» ¡Mira tu rastro en el Valle! Reconoce lo que has hecho, camellita liviana que trenza sus derroteros,
24 Pusztához szokott vadszamár, mely érzéki vágyában levegő után kapkod! Gerjedelmét ki fékezhetné meg? Bárki keresi, nem kell fáradnia, rátalál a maga hónapjában.	24 irrumpe en el desierto y en puro celo se bebe los vientos: su estro, ¿quién lo calmará? Cualquiera que la busca la topa, ¡bien acompañada la encuentra!
25 Óvd lábadat a mezítláb járástól, és torkodat a szomjúságtól! De te így szóltál: ‘Hiába, nem lehet! Mert szeretem az idegeneket, és utánuk járok.’	25 Guarda tu pie de la descalcez y tu garganta de la sed. Pero tú dices: «No hay remedio: a mí me gustan los extranjeros, y tras ellos he de ir».
26 Ahogy megszégyenül a tolvaj, ha rajtakapják, úgy szégyenült meg Izrael háza: ők maguk, királyaik és fejedelmeik, papjaik és prófétáik,	26 Cual se avergüenza el ladrón cuando es sorprendido, así se ha avergonzado la casa de Israel: ellos, sus reyes, sus jefes, sus sacerdotes y sus profetas,
27 akik így szólnak a fához: ‘Atyám vagy te’, és a kőhöz: ‘Te szültél engem.’ Mert hátukat fordítják felém, és nem arcukat. De bajuk idején így szólnak majd: ‘Kelj fel, és szabadíts meg minket!’	27 los que dicen al madero: «Mi padre eres tú», y a la piedra: «Tú me diste a luz». Tras de volverme la espalda, que no la cara, al tiempo de su mal dice: «¡Levántate y sálvanos!»
28 Hol vannak isteneid, melyeket alkottál magadnak? Keljenek fel, ha meg tudnak szabadítani bajod idején! Hiszen amennyi városaid száma, annyi lett az istened, Júda!	28 Pues ¿dónde están tus dioses, los que tú mismo te hiciste? ¡Que se levanten ellos, a ver si te salvan en tiempo de desgracia! Pues cuantas son tus ciudades, otros tantos son tus dioses, Judá; (y cuantas calles cuenta Jerusalén, otros tantos altares hay de Baal).
29 Miért pereltek velem? Mindnyájan elpártoltatok tőlem, – mondja az Úr. –	29 ¿Por qué os querelláis conmigo, si todos vosotros os habéis rebelado contra mí? - oráculo de Yahveh -.
30 Hiába vertem meg fiaitokat, az intelmet nem fogadták meg; elemésztette kardotok prófétáitokat, mint pusztító oroszlán.	30 En vano golpeé a vuestros hijos, pues no aprendieron. Ha devorado vuestra espada a vuestos profetas, como el león cuando estraga.
31 Ó, te nemzedék! Lássátok az Úr igéjét! Vajon pusztaság voltam Izraelnek, vagy a sűrű sötétség földje? Miért mondta népem: ‘Szabadon kószálunk, nem megyünk többé hozzád?’	31 ¡Vaya generación la vuestra!; atended a la palabra de Yahveh: ¿Fui yo un desierto para Israel o una tierra malhadada? ¿Por qué, entonces, dice mi pueblo: «¡Bajemos! No vendremos más a ti».?
32 Megfeledkezik-e ékszeréről a szűz, vagy díszes övéről a menyasszony? Népem mégis megfeledkezett rólam számtalan napon át.	32 ¿Se olvida la doncella de su aderezo, la novia de su cinta? Pues mi pueblo sí que me ha olvidado días sin número.
33 Milyen jól tudod utadat, amikor szerelmet keresel! Így a gonoszságokhoz is hozzászoktattad útjaidat.	33 ¡Qué hermoso te parece tu camino en busca del amor! A la verdad, hasta con maldades aprendiste tus caminos.
34 Még ruhád szegélyén is található szegény, ártatlan emberek vére, akiket nem betörésen kaptál rajta, hanem mindezeknek ellene voltak.	34 En tus mismas haldas se encontraban manchas de sangre de las almas de pobres inocentes: no los sorprendiste en escalo. Y con todo eso,
35 Mégis így szóltál: ‘Ártatlan vagyok, igen, elfordult haragja tőlem.’ Íme, én ítéletet tartok fölötted, mert azt mondtad: ‘Nem vétkeztem.’	35 dices: «Soy inocente; basta ya de ira contra mí». Pues bien, aquí me tienes para discutir contigo eso que has dicho: «No he pecado».
36 Milyen könnyelműen változtatod utadat! De Egyiptommal is szégyent vallasz, ahogyan szégyent vallottál Asszíriával.	36 ¡Cuánta ligereza la tuya para cambiar de dirección! También de Egipto te avergonzarás como te avergonzaste de Asur.
37 Onnan is kijössz majd, és kezeddel fogod a fejedet; mert elvetette az Úr azokat, akikben bízol, és nem lesz szerencséd velük.	37 También de ésta saldrás con las manos en la cabeza. Porque Yahveh ha rechazado aquello en que confías, y no saldrás bien de ello.