A zsoltárok könyve 138

¹ Dávidtól. Hálát adok neked, Uram, teljes szívemből, mert meghallgattad szájam szavát. Magasztallak az angyalok színe előtt,

² leborulok szent templomod felé, áldást mondok nevednek irgalmadért és igazságodért, mert mindenek fölött felmagasztaltad szent nevedet.

³ Bármikor hívtalak segítségül, meghallgattál engem, és gyarapítottad az erőt lelkemben.

⁴ Hálát ad neked, Uram, a föld minden királya, a te szád minden szavának hallatára,

⁵ és megéneklik az Úr útjait, mert nagy az Úr dicsősége.

⁶ Fölséges az Úr és rátekint az alázatosakra, de messziről megismeri a felfuvalkodottakat.

⁷ Ha szorongatások között járok is, megőrzöd életemet; Ellenségeim haragjával szemben kinyújtod kezedet, és jobbod megszabadít engem.

⁸ Az Úr mindezt véghezviszi értem, Uram, irgalmad örökkévaló: ne vesd meg kezed alkotásait!