A zsoltárok könyve 129

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Zarándok-ének. Gyakran támadtak ellenem ifjúkorom óta, – vallja meg most Izrael, –	1 Canticum ascensionum. Saepe expugnaverunt me a iuventute mea, dicat nunc Israel,
2 gyakran támadtak ellenem ifjúkorom óta, mégsem bírtak velem!	2 saepe expugnaverunt me a iuventute mea, etenim non potuerunt adversum me.
3 Hátamon szántottak mint szántóvetők, hosszú barázdákat hasítottak,	3 Supra dorsum meum araverunt aratores, prolongaverunt sulcos suos.
4 de igazságos az Úr: nyakát szegte a bűnösöknek.	4 Dominus autem iustus concidit cervices peccatorum.
5 Jöjjenek zavarba mind és szégyenüljenek meg, mindazok, akik gyűlölik Siont.	5 Confundantur et convertantur retrorsum omnes, qui oderunt Sion.
6 Olyanok legyenek, mint a fű a háztetőn, amely elszárad, még mielőtt kitépik,	6 Fiant sicut fenum tectorum, quod, priusquam evellatur, exaruit;
7 amellyel az arató nem tölti meg kezét, sem ölét a marokszedő,	7 de quo non implevit manum suam, qui metit, et sinum suum, qui manipulos colligit.
8 amely miatt nem mondják az arra járók: »Az Úr áldása legyen rajtatok, megáldunk titeket az Úr nevében!«	8 Et non dixerunt, qui praeteribant: “ Benedictio Domini super vos, benedicimus vobis in nomine Domini ”.