A zsoltárok könyve 129

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 Zarándok-ének. Gyakran támadtak ellenem ifjúkorom óta, – vallja meg most Izrael, –	1 Blessed are all they that fear the Lord: that walk in his ways.
2 gyakran támadtak ellenem ifjúkorom óta, mégsem bírtak velem!	2 For thou shalt eat the labours of thy hands: blessed art thou, and it shall be well with thee.
3 Hátamon szántottak mint szántóvetők, hosszú barázdákat hasítottak,	3 Thy wife as a fruitful vine, on the sides of thy house.
4 de igazságos az Úr: nyakát szegte a bűnösöknek.	4 Behold, thus shall the man be blessed that feareth the Lord.
5 Jöjjenek zavarba mind és szégyenüljenek meg, mindazok, akik gyűlölik Siont.	5 May the Lord bless thee out of Sion: and mayest thou see the good things of Jerusalem all the days of thy life.
6 Olyanok legyenek, mint a fű a háztetőn, amely elszárad, még mielőtt kitépik,	6 And mayest thou see thy children's children, peace upon Israel.
7 amellyel az arató nem tölti meg kezét, sem ölét a marokszedő,
8 amely miatt nem mondják az arra járók: »Az Úr áldása legyen rajtatok, megáldunk titeket az Úr nevében!«