A zsoltárok könyve 102

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLIA
1 A szegény imádsága, amikor bajban volt, és panaszát az Úr előtt kiöntötte.	1 Oración del afligido que, en su angustia, derrama su llanto ante Yahveh.
2 Uram, hallgasd meg imádságomat, és kiáltásom jusson eléd.	2 Yahveh, escucha mi oración, llegue hasta ti mi grito;
3 Ne fordítsd el tőlem arcodat soha, amikor engem szorongatás ér; Hajtsd hozzám füledet, amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg.	3 ne ocultes lejos de mí tu rostro el día de mi angustia; tiende hacia mí tu oído, ¡el día en que te invoco, presto, respóndeme!
4 Mert füstként enyésznek el napjaim, és csontjaim szárazak, mint a forgács.	4 Pues mis días en humo se disipan, mis huesos arden lo mismo que un brasero;
5 A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna, még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem.	5 trillado como el heno, mi corazón se seca, y me olvido de comer mi pan;
6 Annyit jajveszékel szavam, hogy a bőr már a csontomra szárad.	6 ante la voz de mis sollozos, mi piel a mis huesos se ha pegado.
7 A puszta pelikánjához hasonlítok, olyan lettem, mint a bagoly a romok között.	7 Me parezco al búho del yermo, igual que la lechuza de las ruinas;
8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános veréb a háztetőn.	8 insomne estoy y gimo cual solitario pájaro en tejado;
9 Ellenségeim szüntelenül gyaláznak, gyűlölőim összeesküdtek ellenem.	9 me insultan todo el día mis enemigos, los que me alababan maldicen por mi nombre.
10 Bizony kenyér gyanánt hamut eszem és könnyel vegyítem italomat	10 El pan que como es la ceniza, mi bebida mezclo con mis lágrimas,
11 haragod és bosszúságod miatt, mert felemeltél s a földre sújtottál engem.	11 ante tu cólera y tu enojo, pues tú me alzaste y después me has tirado:
12 Napjaim hanyatlanak mint az árnyék, magam pedig mint a széna száradok.	12 mis días son como la sombra que declina, y yo me seco como el heno.
13 De te, Uram, megmaradsz örökre, és emlékezeted nemzedékről nemzedékre.	13 Mas tú, Yahveh, permaneces para siempre, y tu memoria de edad en edad.
14 Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon, mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta, valóban itt az ideje!	14 Tú te alzarás, compadecido de Sión, pues es ya tiempo de apiadarte de ella, ha llegado la hora;
15 Hisz szolgáid szeretik köveit, és romjait fájdalommal látják.	15 que están tus siervos encariñados de sus piedras y se compadecen de sus ruinas.
16 De félik majd nevedet a nemzetek, Uram, s a föld minden királya fölségedet.	16 Y temerán las naciones el nombre de Yahveh, y todos los reyes de la tierra tu gloria;
17 Mert felépíti az Úr Siont, és megnyilvánul dicsőségében.	17 cuando Yahveh reconstruya a Sión, y aparezca en su gloria,
18 Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát, és nem veti meg könyörgésüket.	18 volverá su rostro a la oración del despojado, su oración no despreciará.
19 Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt.	19 Se escribirá esto para la edad futura, y en pueblo renovado alabará a Yahveh:
20 Mert letekint szent magasságából, lenéz az Úr a mennyből a földre,	20 que se ha inclinado Yahveh desde su altura santa, desde los cielos ha mirado a la tierra,
21 hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak;	21 para oír el suspiro del cautivo, para librar a los hijos de la muerte.
22 Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben,	22 Para pregonar en Sión el nombre de Yahveh, y su alabanza en Jerusalén,
23 amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak.	23 cuando a una se congreguen los pueblos, y los reinos para servir a Yahveh.
24 Megtörte erőmet az úton, rövidre szabta életemet. Így szóltam:	24 El ha enervado mi fuerza en el camino, ha abreviado mis días.
25 »Istenem, ne ragadj el engem életem közepén, hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak.	25 Digo: ¡Dios mío, en la mitad de mis días no me lleves! ¡De edad en edad duran tus años!
26 Kezdetben megteremtetted a földet, s a te kezed művei az egek.	26 Desde antiguo, fundaste tú la tierra, y los cielos son la obra de tus manos;
27 Azok elmúlnak, de te megmaradsz; Mint a ruha, mind elavulnak, váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak.	27 ellos perecen, mas tú quedas, todos ellos como la ropa se desgastan, como un vestido los mudas tú, y se mudan.
28 Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el.	28 Pero tú siempre el mismo, no tienen fin tus años.
29 Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk, és utódjuk megerősödik majd színed előtt.«	29 Los hijos de tus siervos tendrán una morada, y su estirpe ante ti subsistirá.