A zsoltárok könyve 102

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 A szegény imádsága, amikor bajban volt, és panaszát az Úr előtt kiöntötte.	1 Prière d’un malheureux, accablé, qui fait monter sa plainte vers Yahvé.
2 Uram, hallgasd meg imádságomat, és kiáltásom jusson eléd.	2 Seigneur, entends ma prière, que mon cri parvienne jusqu’à toi.
3 Ne fordítsd el tőlem arcodat soha, amikor engem szorongatás ér; Hajtsd hozzám füledet, amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg.	3 Ne me cache pas ta face au jour de mon malheur, tends l’oreille vers moi le jour où j’appelle, hâte-toi de me répondre.
4 Mert füstként enyésznek el napjaim, és csontjaim szárazak, mint a forgács.	4 Car mes jours s’en vont en fumée, mes os se consument comme braise,
5 A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna, még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem.	5 mon cœur est comme l’herbe battue, desséchée. C’est que j’oublie de manger mon pain,
6 Annyit jajveszékel szavam, hogy a bőr már a csontomra szárad.	6 à force de crier ma plainte, et mes os se voient à travers la peau.
7 A puszta pelikánjához hasonlítok, olyan lettem, mint a bagoly a romok között.	7 Je suis pareil au pélican du désert, comme le hibou sur ses ruines.
8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános veréb a háztetőn.	8 Je veille et je gémis comme l’oiseau solitaire sur son toit.
9 Ellenségeim szüntelenül gyaláznak, gyűlölőim összeesküdtek ellenem.	9 Tout le jour mes ennemis m’insultent, ceux qui m’en veulent me maudissent.
10 Bizony kenyér gyanánt hamut eszem és könnyel vegyítem italomat	10 J’ai remplacé mon pain par la cendre, et mes larmes se mêlent à ma boisson,
11 haragod és bosszúságod miatt, mert felemeltél s a földre sújtottál engem.	11 à cause de ta colère, de ton emportement, car tu m’as déraciné et rejeté.
12 Napjaim hanyatlanak mint az árnyék, magam pedig mint a széna száradok.	12 Mes jours s’effacent comme une ombre, et comme l’herbe je me dessèche.
13 De te, Uram, megmaradsz örökre, és emlékezeted nemzedékről nemzedékre.	13 Mais toi, Seigneur, tu sièges à jamais et d’âge en âge on a recours à toi.
14 Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon, mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta, valóban itt az ideje!	14 Il faut que tu te lèves: aie pitié de Sion, car le temps est venu où tu dois faire grâce.
15 Hisz szolgáid szeretik köveit, és romjait fájdalommal látják.	15 Vois que tes serviteurs s’attachent à ses pierres et souffrent quand ils voient sa poussière.
16 De félik majd nevedet a nemzetek, Uram, s a föld minden királya fölségedet.	16 Mais agis: les nations craindront ton Nom, Seigneur, tous les rois de la terre reconnaîtront ta gloire,
17 Mert felépíti az Úr Siont, és megnyilvánul dicsőségében.	17 quand le Seigneur rebâtira Sion et qu’on l’y verra dans sa gloire.
18 Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát, és nem veti meg könyörgésüket.	18 Car il aura accueilli la prière des pauvres, il ne l’aura pas méprisée.
19 Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt.	19 Écrivez-le pour la génération qui vient: “Un peuple qu’il aura formé louera le Seigneur.”
20 Mert letekint szent magasságából, lenéz az Úr a mennyből a földre,	20 Car de là-haut où tout est saint, il s’est penché, des cieux le Seigneur a regardé la terre
21 hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak;	21 pour entendre les soupirs du captif, pour libérer celui qui allait à la mort,
22 Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben,	22 pour que Sion s’emplisse du renom du Seigneur, et Jérusalem, de sa louange.
23 amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak.	23 Alors se joindront les peuples, et les nations serviront le Seigneur.
24 Megtörte erőmet az úton, rövidre szabta életemet. Így szóltam:	24 Il a permis que ma marche m’épuise, il a abrégé mes jours
25 »Istenem, ne ragadj el engem életem közepén, hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak.	25 et je lui dis: “Mon Dieu, ne me prends pas au milieu de ma vie, tes années à toi durent bien d’âge en âge!
26 Kezdetben megteremtetted a földet, s a te kezed művei az egek.	26 Voici longtemps que tu as fait la terre, les cieux sont l’œuvre de tes mains.
27 Azok elmúlnak, de te megmaradsz; Mint a ruha, mind elavulnak, váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak.	27 Vont-ils passer? Même alors tu resterais. Ils peuvent bien s’user comme un vêtement, tu les remplaces comme un habit, ils cèdent la place.
28 Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el.	28 Mais toi, tu Es, tes années n’ont pas de fin.
29 Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk, és utódjuk megerősödik majd színed előtt.«	29 Les fils de tes serviteurs demeureront, et leur race te servira toujours.