Jób könyve 31

KÁLDI-NEOVULGÁTA	SAGRADA BIBLIA
1 Szerződést kötöttem szememmel, hogy szűzre nem tekintek.	1 Eu havia feito um pacto com meus olhos: não desejaria olhar nunca para uma virgem.
2 És mi a jutalmam Istentől felülről, s örökrészem a Mindenhatótól a magasságból?	2 Que parte me daria Deus lá do alto, que sorte o Todo-poderoso me enviaria dos céus?
3 Nemde a romlás a bűnös számára van, s a balsors a gonosztevő részére!	3 A infelicidade não está reservada ao injusto, e o infortúnio ao iníquo?
4 Nem látja-e ő útjaimat és nem számlálja-e minden lépésemet?	4 Não conhece Deus os meus caminhos, e não conta todos os meus passos?
5 Vajon hamisságban jártam-e, és csalárdságra sietett-e lábam?	5 Se caminhei com a mentira, se meu pé correu atrás da fraude,
6 Vessen engem igaz mérlegre és győződjék meg Isten az ártatlanságomról!	6 que Deus me pese em justas balanças e reconhecerá minha integridade.
7 Vajon letért-e lépésem az útról, és szemem után járt-e szívem? Tapad-e kezemhez szenny?	7 Se meus passos se desviaram do caminho, se meu coração seguiu meus olhos, se às minhas mãos se apegou qualquer mácula,
8 Akkor vessek én, de más fogyassza, és tépjék ki tövestül termésemet!	8 semeie eu e outro o coma, e que minhas plantações sejam desenraizadas!
9 Vajon bomlott-e szívem asszony után? És leselkedtem-e barátom ajtajánál?	9 Se meu coração foi seduzido por uma mulher, se fiquei à espreita à porta de meu vizinho,
10 Akkor feleségem más cédája legyen, és mások hajoljanak föléje!	10 que minha mulher gire a mó para outro e que estranhos a possuam!
11 Mert ez gyalázat lett volna, és igen nagy gonoszság,	11 Pois isso teria sido um crime, um delito dependente da justiça,
12 tűz, amely pusztít az enyészetig, és kiirt minden termést.	12 um fogo que devoraria até o abismo, e que teria arruinado todos os meus bens.
13 Semmibe vettem-e szolgám igazát, vagy szolgálómét, amikor velem pereskedtek?	13 Nunca violei o direito de meus escravos, ou de minha serva, em suas discussões comigo.
14 Mitévő lennék, ha Isten felkelne ítéletre? És ha számon kérne, mit felelnék neki?	14 Que farei eu quando Deus se levantar? Quando me interrogar, que lhe responderei?
15 Nem az teremtett-e engem a méhben, aki azt is alkotta? És nem ugyanő formált-e engem az anya testében?	15 Aquele que me criou no ventre, não o criou também a ele? Um mesmo criador não nos formou no seio da nossa mãe?
16 Megtagadtam-e a szegényektől, amit kívántak? Epedni hagytam-e az özvegy szemét?	16 Não recusei aos pobres aquilo que desejavam, não fiz desfalecer os olhos da viúva,
17 Egyedül fogyasztottam-e falatomat, és nem kapott-e belőle az árva is?	17 não comi sozinho meu pedaço de pão, sem que o órfão tivesse a sua parte;
18 – Hiszen ifjúkorom óta növekedett velem a részvét és anyám méhéből jött ki velem! –	18 desde minha infância cuidei deste como um pai, desde o ventre de minha mãe fui o guia da viúva.
19 Láttam-e veszni indulót úgy, hogy nem volt ruhája, és szegényt úgy, hogy nem volt takarója,	19 Se vi perecer um homem por falta de roupas, e o pobre que não tinha com que cobrir-se,
20 és nem áldottak-e engem akkor az ő oldalai, és nem melegedett-e juhaim gyapjában?	20 sem que seus rins me tenham abençoado, aquecido como estava com a lã de minhas ovelhas;
21 Vajon fölemeltem-e kezemet az árva ellen, mert erősebbnek láttam magamat a kapuban?	21 se levantei a mão contra o órfão, quando me via apoiado pelos juízes,
22 Akkor szakadjon le vállam a lapockájáról, és törjék le karom a csontjáról!	22 que meu ombro caia de minhas costas, que meu braço seja arrancado de seu cotovelo!
23 Hisz mindig féltem volna Istentől, akár a rám szakadó ártól, s el sem tudtam volna viselni a terhét.	23 Pois o temor de Deus me invadiu, e diante de sua majestade não posso subsistir.
24 Vajon az aranyat tartottam-e erősségemnek, és mondtam-e a színaranynak: Te vagy bizodalmam!	24 Nunca pus no ouro minha segurança, nem jamais disse ao ouro puro: És minha esperança.
25 Örültem-e annak, hogy bőven volt vagyonom, és hogy sokat szerzett kezem?	25 Nunca me rejubilei por ser grande a minha riqueza, nem pelo fato de minha mão ter ajuntado muito.
26 Néztem-e a napot, amint ragyogott, s a holdat, amint szépen úszott?	26 Quando eu via o sol brilhar, e a lua levantar-se em seu esplendor,
27 És közben engedett-e szívem titokban a csábításnak, és csókra emeltem-e kezemet a számhoz?	27 jamais meu coração deixou-se seduzir em segredo, e minha mão não foi levada à boca para um beijo.
28 Igen nagy gonoszság lett volna ez is. Tagadása a fölséges Istennek!	28 Isto seria um crime digno de castigo, pois eu teria renegado o Deus do alto.
29 Örültem-e annak romlásán, aki gyűlölt engem és ujjongtam-e, ha baleset érte?	29 Nunca me alegrei com a ruína de meu inimigo, e nem exultei quando a infelicidade o feriu.
30 Hiszen nem engedtem, hogy torkom vétkezzék, hogy átokkal kihívjam halálát.	30 Não permiti que minha língua pecasse, reclamando sua morte por uma imprecação.
31 Nem mondták-e sátram lakói: ‘Ne lakjunk-e jól pecsenyéjéből?’	31 Jamais as pessoas de minha tenda me disseram: Há alguém que não saiu satisfeito.
32 – Nem hált a jövevény az utcán, nyitva állt ajtóm a vándornak! –	32 O estrangeiro não passava a noite fora, eu abria a minha porta ao viajante.
33 Palástoltam-e bűnömet emberi módon, s elrejtettem-e vétkemet keblemben?	33 Nunca dissimulei minha culpa aos homens, escondendo em meu peito minha iniqüidade,
34 Féltem-e nagy sokaságtól, és visszariasztott-e a rokonság lenézése, úgy, hogy inkább hallgattam, ki sem mozdultam az ajtón?	34 como se temesse a multidão e receasse o desprezo das famílias, a ponto de me manter quieto sem pôr o pé fora da porta.
35 Bár lenne, aki meghallana engem, és meghallgatná óhajomat a Mindenható, s az írná meg a vádiratot, aki meg is ítél,	35 Oh, se eu tivesse alguém para me ouvir! Eis a minha assinatura: que o Todo-poderoso me responda! Que o meu adversário escreva também um memorial.
36 hogy a vállamon hordozzam, és ékességként felköthessem fejemre!	36 Será que eu não o poria sobre meus ombros, e não cingiria minha fronte com ele como de uma coroa?
37 Minden lépésemnél hírül adnám és bemutatnám neki, mint fejedelemnek!	37 Dar-lhe-ia conta de todos os meus passos, e me apresentaria diante dele altivo como um príncipe.
38 Bosszúért kiált-e ellenem szántóföldem, és sírnak-e vele barázdái?	38 Se minha terra clamou contra mim, e seus sulcos derramaram lágrimas,
39 Megettem-e termését fizetés nélkül, keserítettem-e szántói lelkét?	39 se comi seus frutos sem pagar, se afligi a alma de seu possuidor,
40 Akkor búza helyett tövist és árpa helyett gazt teremjen nekem!« Véget értek Jób szavai.	40 que em vez de trigo produza espinhos, e joio em vez de cevada! Aqui terminam os discursos de Jó.